Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mivel a szlovákiai nyelvtörvény magyar nyelvjárási területeket érint, érdemes a teljes szövegét valamint az MTA elemzését a Felvidék Ma internetes hirportálról ide is átvenni:

 

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának törvénye

a Szlovák Köztársaság államnyelvéről

T.t. 270/1995 számú törvény.

(1995. november 15.)

A 2009. június 30-án elfogadott módosításokkal

 

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa abból a tényből kiindulva, hogy a szlovák nyelv a

szlovák nemzet egyediségét kifejező legfontosabb ismertetőjegy, kulturális örökségének

legbecsesebb értéke és a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezője, valamint

állampolgárainak olyan általános érintkezési eszköze, amely szavatolja szabadságukat, egyenlő jogaikat és egyenlő méltóságukat 1) a Szlovák Köztársaság területén, a következő törvényt alkotta:

1) A Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 12. cikk (1) bek.

 

1. §

Bevezető rendelkezések

(1) A Szlovák Köztársaság területén az államnyelv a szlovák nyelv. 2)

(2) A szlovák nyelv előnyt élvez a Szlovák Köztársaság területén beszélt többi nyelvekkel

szemben.

(3) Jelen törvény nem szabályozza a liturgikus nyelvek használatát. E nyelvek használatát az

egyházak és vallási közösségek előírásai szabályozzák. 3)

(4) Amennyiben ez a törvény másképpen nem rendelkezik, a nemzeti(ségi) kisebbségek és

etnikai csoportok nyelveinek használatára külön előírások vonatkoznak. 4)

(5) Ez a törvény az állami szervekre, a területi önkormányzati szervekre, más közigazgatási

szervekre, jogi személyekre, egyéni vállalkozókra és természetes személyekre vonatkozik e

törvény által meghatározott terjedelemben és feltételeknek megfelelően.

2) A Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 6. cikk (1) bek.

3) Törvénytár 308/1991 számú törvény a vallásszabadságról, az egyházak és a vallási közösségek jogállásáról

4) Például: T.t. 341/2005 sz. törvény a polgári eljárásról 18. §-a, T.t. 191/1994 sz. törvény a

községek megjelöléséről a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén, T.t. 184/1999 sz. törvény a

nemzetis(ségi) kisebbségek nyelveinek használatáról, T.t. 619/2003 sz. törvény a Szlovák Rádióról

5. § (1) bek. e)pont., T.t. 16/2004 sz. törvény a Szlovák Televízióról 5. § (1) bek. g) pont., a Büntető Perrendtartásról szóló törvény 2. § (20) bek., T.t. 167/2008 sz. törvény az időszaki sajtóról és az ügynökségi hírszolgáltatásról (sajtótörvény) 2. § (2) bek., T.t. 245/2008 sz. törvény a nevelésről és oktatásról (iskolaügyi törvény)11. § (2) bek., 12. § (3) bek. és 18. § (3) bek.

2. §

Az államnyelv és védelme

(1) Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek kötelesek védeni az államnyelvet. E célból kötelesek aktívan hozzáállni e törvény rendelkezései betartásának ellenőrzéséhez.

(2) Az állam

a) az oktatási, tudományos és informatikai rendszerekben megteremti annak feltételeit, hogy a

Szlovák Köztársaság minden állampolgára elsajátíthassa, valamint szóban és írásban használni tudja az államnyelvet, b) gondoskodik az államnyelvnek, az államnyelv történeti fejlődésének tudományos kutatásáról, a nyelvjárások és a társadalmi nyelvváltozatok kutatásáról, az államnyelv kodifikálásáról és a nyelvi kultúra emeléséről.

(3) Az államnyelv kodifikált formáját a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma

(továbbiakban: Kulturális Minisztérium) hagyja jóvá, és teszi közzé az internetes honlapján.

(4) Az államnyelv kodifikált változatába történő, annak szabályszerűségeivel ellentétes

mindennemű beavatkozás megengedhetetlen.

 

3. §

Az államnyelv használata a hivatalos érintkezésben

(1) Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek, az általuk alapított jogi személyek és a törvény által létesített jogi személyek 5) a hivatalos érintkezésben az államnyelvet használják; ez nem érinti a nemzeti(ségi) kisebbségek külön előírásban 5aa) szabályozott nyelvhasználatát a hivatalos érintkezésben, és más nyelvek használatát a külfölddel való hivatalos érintkezés során a nemzetközi kapcsolatokban szokásos gyakorlatnak megfelelően.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek, a közlekedési és távközlési vállalatok, a posta alkalmazottai és állami alkalmazottai, valamint a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek (a továbbiakban: fegyveres erők), a fegyveres rendvédelmi testületeknek és más fegyveres testületeknek, valamint a tűzoltó egységeknek tagjai kötelesek ismerni és a hivatalos érintkezésben használni az államnyelvet.

(3) Államnyelven a) hirdetik ki a törvényeket, a kormányrendeleteket és az egyéb általánosan

kötelező érvényű jogszabályokat – ideértve a területi önkormányzat rendeleteit is –, adják ki a

határozatokat és egyéb közokiratokat, kivéve az olyan iskolák által kiadott bizonyítványokat,

melyekben a nevelés és az oktatás a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén vagy idegen nyelven

történik 5a); az ilyen bizonyítványok kiadásának módját külön előírás 5b) szabályozza.

b) folynak az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek tanácskozásai, c) folyik a hivatalos ügyvitel (anyakönyvek, jegyzőkönyvek, határozatok, statisztikák, nyilvántartások, mérleg, hivatalos feljegyzések, nyilvánosságnak szóló tájékoztatás stb.), valamint az egyházaknak és vallási közösségeknek a nyilvánosság felé irányuló ügyvitele. d) vezetik a települési krónikákat.

Az esetleges másnyelvű változat az államnyelvű szöveg fordítása.

(4) Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek minden informatikai rendszerben és az

egymás közötti kapcsolatban is kötelesek az államnyelvet használni, az államnyelv mellett az

informatikai rendszerekben más nyelvet is használhatnak, amennyiben külön előírás 6a) így

rendelkezik.

(5) Természetes személy és jogi személy az (1) bekezdés szerinti szervvel és az (1) bekezdés

szerinti jogi személlyel való hivatalos érintkezés során az államnyelvet használja, amennyiben ez a törvény, külön előírás, vagy törvényben meghatározott módon kihirdetett nemzetközi

szerződés másként nem rendelkezik 6b). Az a személy, akinek anyanyelve az államnyelv

szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelel, az (1) bekezdés szerinti

szervvel és az (1) bekezdés szerinti jogi személlyel való hivatalos érintkezés során használhatja anyanyelvét. Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek kötelesek elfogadni az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelelő nyelvű okiratot, amennyiben a Cseh Köztársaság illetékes szervei által kiadott vagy hitelesített okiratról van szó.

(6) A Szlovák Köztársaság minden állampolgárának joga van arra, hogy keresztnevét 7) és

családnevét a szlovák helyesírás szabályainak megfelelő névformára illetékmentesen

módosíttassa.

5) Például: T.t. 461/2003 sz. törvény a szociális biztosításról 120.§-a, T.t 619/2003 sz. törvény 2. §-

a, T.t. 16/2004 sz. törvény 2. §-a, T.t. 581/2001 sz. törvény az egészségbiztosítókról és az

egészségügyi ellátás felügyeletéről 2. és 17.§-ai,

5aa) T.t. 184/1999 sz. törvény

5a) T.t. 245/2008 sz. törvény 12. §-a

5b) T.t. 245/2008 sz. törvény 18. § (3)bek.,

6a) Például a T.t 24/2007 sz. törvény által módosított T.t. 530/2003 sz. törvény a

cégnyilvántartásról 3. § (6) bek.

6b) Például: T.t. 162/1995 sz. törvény az ingatlan nyilvántartásról és a ingatlanokhoz fűződő

tulajdon-és más jogok bejegyzéséről (kataszteri törvény) 42. §-a, a T.t. 231/2000 sz. törvény által módosított T.t. 200/1997 sz. törvény a diákkölcsön alapról 11. §-a a, a T.t. 184/1999 sz. törvény

2.§ (3)bek., a T.t. 725/2004 sz. törvény a közúti járművek üzemben tartásának feltételeiről 109. §-

a, a T.t. 295/2007 sz. törvény által módosított T.t. 193/2005 sz. törvény a növénygyógyászati

gondoskodásról 11. §-a.

7) T.t. 300/1993 sz. törvény a kereszt- és családnevekről 7.§ (1) bek.

 

3a. §

Az államnyelv használata a földrajzi nevek területén

Államnyelven tüntetik fel a településneveket és a településrészek nevét 7a), az utcák és más

közterületek nevét, más földrajzi neveket 7b), valamint az állami térképészeti munkák adatait,

beleértve az ingatlan-nyilvántartási (kataszteri) térképeket is; a települések megjelölését és az

utcák megjelölését és más helyi földrajzi jelöléseket a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén külön előírások szabályozzák 7c).

7a) a T.t. 453/2001 sz. törvény által módosított T.t. 369/1990. sz. törvény a települési

igazgatásról 1a. §-a

7b) T.t. 215/1995 sz. törvény a geodéziáról és kartográfiáról 18. §-a

7c) T.t. 191/1994 sz. törvény, T.t. 184/1999. sz. törvény

 

4. §

Az államnyelv használata az oktatásügyben

(1) Az államnyelv oktatása minden alapiskolában és középiskolában kötelező. Az államnyelvtől eltérő más nyelv oktatási és vizsgáztatási nyelvként külön előírások 5a) szabályozta mértékben használható.

(2) A külföldi pedagógusok és lektorok kivételével a Szlovák Köztársaság területén működő

valamennyi iskola és oktatási intézmény pedagógusai kötelesek az államnyelvet szóban és

írásban ismerni és használni.

(3) A teljes pedagógiai dokumentációt és a további dokumentációt az iskolákban és az oktatási intézményekben államnyelven vezetik. Azokban az iskolákban és oktatási intézményekben, melyekben a nevelés és az oktatás a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén 8a) történik, a pedagógiai dokumentációt kétnyelvűen vezetik, mégpedig államnyelven és az illető

nemzeti(ségi) kisebbség nyelvén 8b). Azokban az iskolákban és oktatási intézményekben,

melyekben a nevelés és az oktatás a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén 8a) történik a további

dokumentációt kétnyelvűen vezetik, mégpedig államnyelven és az illető nemzeti kisebbség

nyelvén.

(4) A Szlovák Köztársaságban az oktató-nevelő tevékenység során használt tankönyveket és

oktatási segédanyagokat szlovák nyelven adják ki, ez alól kivételt a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelvén és más idegen nyelven folyó oktatás céljaira készült tankönyvek és oktatási segédanyagok képeznek. Ezek kiadását és használatát külön előírások szabályozzák 9).

(5) Az (1), (2) és (4) bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak az államnyelv használatára a

felsőoktatásban, az államnyelvtől eltérő más nyelveknek tantárgyként való oktatására vagy az

államnyelvtől eltérő nyelvnek nevelési és oktatási nyelvként 5a) való használatára, sem pedig a felsőoktatásban használt tankönyvekre és oktatási segédanyagokra.

8a) T.t. 245/2008 sz. törvény 12. § (5) bek.

8b) T.t. 245/2008 sz. törvény 11. § (2) bek.

 

5. §

Az államnyelv használata a nyilvános érintkezés némely területén

(1) A rádiós programszolgáltatás közvetítése és televíziós programszolgáltatás közvetítése a

Szlovák Köztársaság területén államnyelven történik az alábbiak közvetítésének kivételével

a) más nyelvű televíziós műsorok 9a) államnyelvű feliratozással vagy az azoknak közvetlenül ezt követő államnyelven történő sugárzásával, b) más nyelvű rádiós műsorok az azoknak

közvetlenül ezt követő, államnyelven történő sugárzásával, és a regionális vagy helyi

műsorszórásban a nemzeti(ségi) kisebbségek tagjai számára készült rádiós műsorok, az

élőadásban közvetített rendezvényeket is beleértve,

c) a Szlovák Rádió külföldre sugárzott kulturális és tájékoztató műsorai 10),d) a televíziós és

rádiós nyelvtanfolyamok és a hasonló célú műsorok,e) az eredeti szöveggel előadott

zeneművek,f) nemzeti(ségi) kisebbségek és etnikai csoportok nyelvein történő közvetítés a

Szlovák Rádióban 11),

g) a műsorszórással terjesztett audiovizuális művek vagy művészeti teljesítmények

hangfelvételeinek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő

eredeti nyelven történő közvetítése 11a),

h) olyan audiovizuális művek, amelyeknek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő nyelvű szinkronja a külön előírás 11b) hatálybalépése előtt lett elkészítve, és amelyek a Szlovák Köztársaság területén ennek a külön előírásnak a

hatálybalépése előtt le lettek közvetítve,

i) az egyes személyeknek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét

teljesítő eredeti nyelvű felszólalásai a hír-, publicisztikai és szórakoztató televíziós vagy rádiós műsorok keretében,

j) rendezvények élő adásban való közvetítése az államnyelvbe történő szimultán tolmácsolással másnyelvű műsor keretében.

(2) A 12 éves kort be nem töltött kiskorúak számára készült műsorszórással terjesztett

másnyelvű audiovizuális művet az államnyelvre kell szinkronizálni, kivéve a nemzeti(ségi)

kisebbségek nyelvein sugárzott a 12 éves kort be nem töltött kiskorúak számára készült

audiovizuális mű (1) bekezdés a) pontja szerinti másnyelvű műsorok keretében történő

sugárzását.

(3) A nyilvánosság tájékoztatására szánt hirdetményeket helyi rádión vagy más technikai

berendezéseken keresztül államnyelven teszik közzé, ezeket a hirdetményeket más nyelven is

közzé lehet tenni, az államnyelven történő közzétételüket követően.

(4) Ha külön előírás 11c) másként nem rendelkezik, az államnyelvet használják

a) az időszakos nyomtatott sajtóban vagy ügynökségi hírszolgálatban 11d) vagy

b) a nem időszakos kiadványokban 11e).

(5) A nyilvánosságnak szánt kulturális célú alkalmi nyomtatványok, galériák, múzeumok,

könyvtárak katalógusai, mozik, színházak, koncertek és egyéb rendezvények programjai

államnyelven jelennek meg azokon kívül, amelyek nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén jelennek

meg, az ilyen nemzeti(ségi) kisebbség nyelvén kiadott nyomtatványnak, katalógusnak vagy

programnak tartalmaznia kell tartalmilag azonos államnyelvű szövegváltozatot is. Az

államnyelven megjelent előző mondat szerinti nyomtatványok, katalógusok és programok

tartalmazhatnak más nyelvű szövegváltozatokat is szükség szerinti terjedelemben, amelyek

alapvetően tartalmilag azonosak az államnyelvi szövegváltozattal és csak az államnyelvi

szövegváltozat után következnek.

(6) A kulturális és oktatási-művelődési rendezvények államnyelven valósulnak meg. Kivételt

képeznek a nemzeti(ségi) kisebbségek, etnikai csoportok, vendégszereplő külföldi művészek és

az idegen nyelvek oktatására irányuló oktatási-művelődési rendezvények, valamint az eredeti

szöveggel megszólaló zeneművek és színdarabok. A programok kísérő felvezetése államnyelven

is megtörténik, kivétel képez ez alól a jelen bekezdés második mondata szerinti műsorok

felvezetése, amennyiben ezek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség

követelményének megfelelő nyelven valósulnak meg.

(7) Az emlékművek, síremlékek és emléktáblák feliratait államnyelven tüntetik fel. Ha más

nyelveken is tartalmaznak szöveget, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvű szöveg után

következnek és tartalmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvű szöveggel. A másnyelvű

szöveget egyenlő vagy kisebb betűmérettel kell feltüntetni, mint az államnyelvű szöveget. Az

építtető köteles a Kulturális Minisztériumtól egy kötelező érvényű állásfoglalást kérni az

emlékművön, síremléken és emléktáblán szereplő felirat e törvénnyel való összhangjára

vonatkozóan. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a történelmi feliratokra, amelyek külön

előírás 11f) alapján védelem alatt álló emlékműveken, síremlékeken és emléktáblákon

találhatóak.

(8) A Szlovák Köztársaság területén megvalósuló nyilvános gyűlés vagy nyilvános rendezvény mindegyik résztvevőjének joga van felszólalását államnyelven előadni.

9a) T.t. 220/2007 sz. törvény a műsorszolgáltatás digitális közvetítéséről és más tartalmi

szolgáltatások nyújtásáról digitális átvitel útján (digitális műsorszórásról szóló törvény) 2. § (5) bek.

10) T.t. 619/2003 sz. törvény 5. § (1) bek. k) pontja

11) T.t. 619/2003 sz. törvény 5. § (1) bek. e) pontja

11a) T.t. 343/2007 sz. törvény az audiovizuális művek, multimediális művek és művészi

teljesítmények hangfelvételeinek nyilvántartásáról, nyilvános terjesztéséről és megőrzéséről

(audiovizuális törvény) 17. § (5) bek.

11b) T.t. 343/2007 sz. törvény 46. § (6) bek.

11c) T.t. 212/1997 sz. törvény az időszakos kiadványok, a nem időszakos kiadványok

kötelespéldányairól és az audiovizuális művek sokszorosított példányairól 2.§ (8)bek.

11d) T.t. 167/2008 sz. törvény az időszaki sajtóról és az ügynökségi hírszolgáltatásról

(sajtótörvény) 2. § (1) és (4) bek.

11e) T.t. 212/1997 sz. törvény 2. § (3) bek.

11f) a T.t. 479/2005 sz. törvény által módosított T.t. 49/2002 sz. törvény a műemléki alap

védelméről

 

6. §

Az államnyelv használata a fegyveres erőknél, a fegyveres testületekben és a tűzoltó

egységeknél

(1) A fegyveres erőknél, a Rendőrségnél, a Szlovák Információs Szolgálatnál, a Szlovák

Köztársaság Büntetés-végrehajtási Szervezeténél és Bírósági Őrségénél, a Vasúti Rendőrségnél, a Tűzoltó- és a Mentőszolgálatnál, valamint a települési(önkormányzati) rendőrségnél a szolgálati érintkezésben kötelező az államnyelvet használni.(2) A fegyveres erők, a fegyveres rendvédelmi testületek, valamint más fegyveres testületek és tűzoltó egységek teljes ügyintézését és dokumentációját államnyelven vezetik.(3) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik a a repülési tevékenység során a légi közlekedésre, valamint a fegyveres erők és fegyveres testületek nemzetközi tevékenységére.

 

7. §

Az államnyelv használata a bírósági eljárásban, a közigazgatási eljárásban, valamint a

büntető eljárásban résztvevő szervek előtti eljárásokban

(1) A bíróságok és az állampolgárok kölcsönös kapcsolata, a bírósági eljárás, a közigazgatási

eljárás, a büntető eljárásban résztvevő szervek előtti eljárás, valamint a bíróságok, a

közigazgatási szervek és a büntető eljárásban résztvevő szervek előtti eljárások során kiadott

határozatok és jegyzőkönyvek államnyelven készülnek és kerülnek kiadásra. (2) A nemzeti

kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó személyek jogai vagy az államnyelvet nem

ismerő személyeknek külön előírásokból 12) eredő jogai érintetlenek maradnak.

12) Például: a T.t. 341/2005 sz. törvény által módosított Polgári Perrendtartásról szóló

törvény 18. §-a, T.t. 382/2004 sz. törvény a szakértőkről, tolmácsokról és fordítókról, a Büntető Perrendtartásról szóló törvény 2. § (20) bek.

 

8. §

Az államnyelv használata a nyilvános érintkezés egyéb területein

(1) Fogyasztóvédelmi célból kötelező az államnyelv használata a hazai vagy importáru

tartalmának megjelölésekor, főként élelmiszerek, gyógyszerek, szórakoztató elektronika és

háztartási vegyi áruk használati utasításaiban, jótállásokban valamint egyéb, a fogyasztónak

szánt tájékoztatásokban, a külön előírások 13) által meghatározott terjedelemben és

feltételeknek megfelelően.

(2) A munkajogi viszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban az írásbeli

jogügyletek szövegezése államnyelven történik, az államnyelvi szövegváltozat mellett készíthető tartalmilag azonos másnyelvű szövegváltozat is.

(3) Államnyelven készül a pénzügyi és műszaki dokumentáció, a társulások, az egyesületek, a

politikai pártok, a politikai mozgalmak és a gazdasági társaságok alapszabálya, az államnyelvi

szövegváltozat mellett készíthető tartalmilag azonos másnyelvű szövegváltozat is. Az államnyelv használatát a szlovák műszaki normákban külön előírás 14) szabályozza.

(4) Az egészségügyi intézmények és szociális szolgáltató intézmények ügyvitele államnyelven történik. Ezen intézmények személyzetének a páciensekkel vagy ügyfelekkel való kommunikációja rendszerint államnyelven folyik; ha az államnyelvet nem ismerő páciensről vagy ügyfélről van szó, akkor olyan nyelven is folytatható a kommunikáció, amelyen a pácienssel vagy ügyféllel értekezni lehet. Az a páciens vagy ügyfél, aki nemzeti(ségi) kisebbséghez tatozó személy, ezekben az intézményekben olyan településen, ahol a hivatali érintkezésben külön előírás 15) alapján használják a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét, használhatja a személyzettel történő kommunikációban anyanyelvét. A személyzet tagjai nem kötelesek ismerni a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét.

(5) A kötelmi viszonyokat szabályozó szerződések tárgyában a 3. § (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek előtt folyó eljárások során csak az államnyelvű szövegváltozat elfogadott (legitim).

(6) A nyilvánosság tájékoztatására szánt összes feliratot, reklámot és közleményt, főleg az

elárusító helyeken, sportlétesítményekben, éttermekben, utcákon, utak mellett és felett,

repülőtereken, autóbusz- és vasútállomásokon és a tömegközlekedési járműveken államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelvű szöveget is tartalmaznak, a másnyelvű szövegek csak az államnyelven írt szöveg után következnek, és tartalmilag azonosnak kell lenniük az

államnyelven írt szöveggel. A másnyelvű szöveg egyenlő vagy kisebb betűméretben kerül

feltüntetésre, mint az államnyelvű szöveg.

13) Például: T.t. 152/1995 sz. törvény az élelmiszerekről 9. §-a; T.t. 140/1998 sz. törvény a

gyógyszerekről és egészségügyi segédeszközökről, a vállalkozói tevékenységről szóló

T.t. 455/1991 sz. törvény (iparűzési törvény) módosításáról és a reklámról szóló T.t. 220/1996 sz. törvény kiegészítéséről 24. §-a; T.t. 250/2007 sz. törvény a fogyasztóvédelemről és a

szabálysértésekről szóló T.t. 372/1990 sz. törvény módosításáról 13. §-a;

14) T.t. 264/1999 sz. törvény a termékekre vonatkozó műszaki követelményekről és a megfelelőség elbírálásáról

15) T.t. 184/1999 sz. törvény 2. § (2) bek.

 

9. §

Felügyelet

(1) A Kulturális Minisztérium látja el a 3 - 4. §, az 5. § (3) bekezdése és (4) bekezdése b) pontja,

(5)-(7) bekezdése és 6. §, a közigazgatási eljárásban és a büntető eljárásban résztvevő szervek

előtti eljárások során a 7.§, a 8. § (2)-(6) bekezdése – az egészségügyi intézmények és szociális szolgáltató intézmények személyzetének páciensekkel és ügyfelekkel való érintkezése és olyan reklám kivételével, amelynek felügyeletét külön előírás szerinti szervek végzik–, és a 11a. § szerinti kötelességek betartásának felügyeletét. A felügyelet ellátása során a Kulturális Minisztérium az államnyelvnek 2. § (3) bekezdése szerinti kodifikált változatára is tekintettel van.

(2) Azok a személyek, akik az (1) bekezdés szerinti felügyelet ellátásával vannak megbízva,

összhangban az államigazgatási ellenőrzésről szóló előírással 17) e tevékenység ellátása során:

a) kötelesek igazolni magukat a felügyeletre illetékes felügyeleti szerv igazolványával és a

felügyelet ellátására vonatkozó írásos meghatalmazással

b) jogosultak a szükséges együttműködést megkövetelni, főleg információ- és adatszolgáltatást, írásos felvilágosítást vagy szóbeli felvilágosítást, okmányokat és vonatkozó irományokat,

c) kötelesek jegyzőkönyvet írni az elvégzett felügyeletről

(3) A 3. § (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek, egyéni vállalkozók és jogi személyek kötelesek lehetővé tenni a felügyelet elvégzését a jogosult személyeknek és a szükséges együttműködést nyújtani.

16) T.t. 147/2001 sz. törvény a reklámról 3. § (6) bek. és 11. § (3) bek. b) pontja,

T.t. 308/2000 sz. törvény 16. § g) pontja és 67. § (2) bek. m) pontja

17) T.t. 10/1996 sz. törvény az államigazgatási ellenőrzésről 8.-13. és 16. §-ai

 

9a. §

Bírságok

(1) Amennyiben a Kulturális Minisztérium a 9. § (1) bekezdése szerinti terjedelemben a

kötelességek megszegését állapítja meg és a 3.§ (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek, egyéni vállalkozók és jogi személyek az írásbeli figyelmeztetést követően sem szüntetik meg a jogellenes állapotot a megszabott határidőben vagy a megszabott határidőben nem végzik el a megállapított hiányosságok kijavítását, a Kulturális Minisztérium a 3.§ (1) bekezdése szerinti szervekre és jogi személyekre, egyéni vállalkozókra és jogi személyekre 100-tól 5000 Euróig terjedő bírságot szab ki.

(2) A bírság kiszabásáról szóló határozatnak a jogellenes állapot megszüntetésére határidőt kell tartalmaznia. Amennyiben az e törvénnyel való összhang nem valósult meg a határozatban megszabott határidőben, a Kulturális Minisztérium az eredetileg kiszabott bírság kétszeresének megfelelő összegű további bírságot szab ki 18). További bírságot két éven belül lehet kiszabni attól a naptól számítva, amikor a bírságot kiszabó határozatban megállapított hiányosságok kijavítására tett intézkedéseket el kellett volna végezni.

(3) A bírságot attól a naptól számított egy éven belül lehet kiszabni, amikor a Kulturális

Minisztérium a kötelességszegésről tudomást szerzett, legkésőbb azonban három éven belül a

kötelességszegés napjától. A bírság kiszabása főként a jogellenes cselekmény terjedelmére,

következményeire, időtartamára és ismétlődésére tekintettel történik.

(4) A bírság megfizetése a bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon

belül esedékes, amennyiben abban nem szerepel későbbi határidő. A bírság kiszabása során

követett eljárásra a közigazgatási eljárásra vonatkozó általános előírás vonatkozik.18)

(5) Az e törvény alapján kiszabott bírságokból származó bevétel az állami költségvetést illeti

meg.

18) T.t. 71/1967 sz. törvény a közigazgatási eljárásról

 

10. §

Jelentés az államnyelv használatának állapotáról

(1) A Kulturális Minisztérium kétévente jelentést terjeszt a Szlovák Köztársaság kormánya elé az államnyelv Szlovák Köztársaság területén történő használatának állapotáról.

(2) Az (1) bekezdés szerinti célból a Kulturális Minisztérium jogosult a 3. § (1) bekezdése

szerinti szervektől és jogi személyektől tájékoztatást és írásos háttéranyagokat igényelni az

államnyelv hatáskörükben való használatáról.

(3) Az (1) bekezdés szerinti első jelentést a Kulturális Minisztérium 2012. március 31-ig terjeszti elő.

 

11. §

Közös és átmeneti rendelkezések

(1) Államnyelv alatt a 3. §-tól a 8. §-ig terjedő rendelkezésekre vonatkozóan a szlovák nyelvnek

2. § (3) bekezdés szerinti kodifikált változata értendő, ezzel nincs kizárva másnyelvű új

szakkifejezéseknek, fogalmaknak vagy új jelenségek megnevezéseinek használata, amelyekre

még nem állandósult és nem lett kodifikálva az államnyelvben megfelelő egyenértékű kifejezés, valamint a nem irodalmi nyelvi eszközök használata, amennyiben célzatos (funkcionális) használatukról van szó, főként művészi alkotásban és publicisztikában.

(2) A tájékoztató táblák, feliratok és más szövegek e törvény alapján történő mindennemű

átalakításával járó költségek az illetékes hivatalokat és más jogi személyeket és természetes

személyeket terhelik. Ezeket az átalakításokat e törvény hatálybalépésének napjától számított

egy éven belül végzik el.

 

11a. §

Az átalakításokkal kapcsolatos 2009. szeptember 1-től hatályos átmeneti

rendelkezések

A 3. § (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek, jogi személyek és egyéni vállalkozók és természetes személyek kötelesek 2009. december 31.-ig megszüntetni a 3. § (3) bekezdése d) pontjának, az 5. § (5)-(7). bekezdéseinek és a 8. §. (6) bekezdésének előírásaival ellenkező

állapotot. Amennyiben emlékmű, síremlék és emléktábla nemzeti(ségi) kisebbségi nyelvű

szöveggel ellátott feliratáról van szó, amely még 2009. szeptember 1. előtt került az emlékműre, síremlékre és emléktáblára és a nemzeti(ségi) kisebbségi nyelvű szöveget egyenlő vagy nagyobb betűméretű tartalmilag azonos államnyelvű szöveg követi, az ilyen feliratra nem vonatkozik az előző mondatban szereplő kötelesség.

 

12. §

Hatályukat vesztő jogszabályok

Hatályát veszti a Szlovák Nemzeti Tanács T.t. 428/1990. törvénye a Szlovák Köztársaságban

használt hivatalos nyelvről.

 

13.§

E törvény 1996. január 1-jén lép hatályba a 10. § kivételével, mely 1997. január 1-jén lép

hatályba.

 

 

Több dolgozat készült már a szlovák államnyelvről szóló törvénymódosításról, ezúttal a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete dolgozatát tesszük közzé, mely a szlovákiai államnyelv-törvény módosításának nemzetközi jogi elemzése.

Kardos Gábor, Majtényi Balázs, Vizi Balázs
A SZLOVÁKIAI ÁLLAMNYELV-TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁNAK ELEMZÉSE


Minden államnak lehetősége van arra, hogy az államnyelv használatáról külön törvényben rendelkezzen, ezt sem a közösségi jog, sem nemzetközi jogi szerződés nem vitatja el, a jogalkotás azonban az emberi jogok és a nemzetközi szinten vállalt kötelezettségek betartásával történhet.

Általánosságban elmondható, hogy a nemzetközi jogi standardok olyan mértékben korlátozzák az államnyelv jogi védelmének és előnyben részesítésének lehetőségeit, amilyen mértékben a kisebbségi nyelvi jogokat védik. Szlovákiára a területén élő kisebbségek nyelvi jogai tekintetében az alábbi nemzetközi jogi kötelezettségek irányadók: Szlovákia részes állama a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartájának és a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménynek. A Szlovák Köztársaságot mint az Európai Unió tagállamát köti az uniós szabályozás. Ezen felül a magyar kisebbség nyelvi jogainak védelmét érinti, hogy Szlovákia az 1995-ben megkötött a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződésben (alapszerződés) vállalta, hogy az alábbi nemzetközi politikai kötelezettségeket a két fél viszonyában jogi kötelezettségnek fogadja el (15.4(b) pont):

* az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai találkozójának 1990. június 29-én kelt dokumentuma;
* az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 47/135 számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata;
* az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201 (1993) számú ajánlása, rendelkezik az emberi jogok, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásáról.

Az alapszerződés ezen túlmenően is rendelkezik a kisebbségek magán- és közéleti nyelvhasználati jogainak biztosításáról (15.2(g) pont).

Az alábbiakban elsősorban a közösségi jogi és nemzetközi szerződéseken alapuló kötelezettségek alapján értékeljük a szlovák államnyelvtörvény módosítását.

A nyelvtörvény és a közösségi jog

A Szlovák Köztársaságnak az államnyelvet védeni kívánó törvénye ellentétes az Európai Unió jogával, hiszen egyes rendelkezései sértik a faji irányelvbe (2000/43/EK) foglalt közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel azok nem mindig igazolhatóak jogszerűen egy objektív céllal. Sőt a törvény későbbi alkalmazása - azaz ha valóban elkezdődik a kisebbségi nyelvhasználatot visszaszorítani kívánó bírságolás - lealacsonyító, megalázó bánásmódot is jelenthet, s az akár az irányelv által tiltott zaklatásnak is minősülhet. Azaz a jogszabály által megvalósított közvetlen és közvetett diszkriminációt az alkalmazás által megvalósított zaklatás követheti.

Közvetlen diszkrimináció akkor valósul meg, ha egy védett tulajdonsággal rendelkező személlyel, e tulajdonságával összefüggésben, kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának. Közvetlen diszkriminációt jogszabály is megvalósíthat. Nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy komoly jogi aggályokat vet fel például a nyelvtörvény 8. § (4) bekezdése, eszerint a húsz százalék nemzetiségi lakosság alatti településen, a szociális szolgáltató és az egészségügyi intézményekben, ha az ügyfél vagy páciens nem beszélne szlovákul, akkor sem kötelező csupán lehetőség vele egy általa is értett nyelven kommunikálni. A rendelkezés közvetlen diszkriminációt jelent, hiszen nyilvánvalóan hátrányosabban kezeli a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozókat a szlovák nemzeti többséghez képest. Az előírás továbbá sérti az élethez és az emberi méltósághoz való jogot. Előbbi esetében elég arra gondolni, hogy a beteg, ha a nem megfelelő jogi szabályozás miatt nem kommunikálhat az orvosával, akkor azért életével fizethet.
Közvetett diszkrimináció akkor valósul meg, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat egy védett csoporthoz tartozó személyek számára kifejezett hátránnyal jár más személyekhez képest. A közvetett diszkriminációt szintén jogszabály is megvalósíthatja. (Hozzáteszem a közvetlen és közvetett diszkrimináció kategóriáit fogalmilag nem mindig könnyű egymástól elválasztani, s az alábbi esetekben is lehet amellett érvelni, hogy nem csupán a közvetett, hanem a könnyebben bizonyítható közvetlen diszkrimináció is megállapítható.) Lássunk tehát további példákat a törvényből, annak 3. § (2) bekezdése szerint például egyebek mellett a közlekedési és távközlési vállalatok, a posta alkalmazottai és állami alkalmazottai, valamint a fegyveres erők, fegyveres rendvédelmi testületek, a tűzoltó egységek tagjai kötelesek ismerni és a hivatalos érintkezésben használni az államnyelvet. A 4. § (2) bekezdése szerint pedig a külföldi pedagógusok és lektorok kivételével a Szlovák Köztársaság területén működő valamennyi iskola és oktatási intézmény pedagógusai kötelesek az államnyelvet szóban és írásban ismerni és használni. (Ez a megfogalmazás a későbbiekben a jogszabály által nevesített alkalmazási kivételek ellenére sem tekinthető semleges rendelkezésnek.) A köteles használni kifejezés amint erre még visszatérek még a foglalkoztatás hatékonyságát is veszélyezteti, e megfogalmazásban tehát racionalitást is hiába keresnénk. Ezekben az esetekben a jogalkotó minden bizonnyal elköveti a közvetett diszkrimináció közvetett esetét. Elképzelhető ugyan, hogy a nemzeti szabályozás egy munkáltató elé a nemzeti nyelv ismerete tekintetében magas követelményeket állít. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha a kérdéses munka olyan feladatokat foglal magában, amelyekhez ezek az ismeretek abszolút mértékben szükségesek, pl. egy szlovák nyelvtanár vagy szlovák irodalomtanár esetében igazolhatóak az ilyen kívánalmak. Ennél is különösebb és a diszkrimináció tilalmán túlmutat a jogszabály 6. §-a, mely szerint a fegyveres erőknél, a fegyveres testületekben, a tűzoltó egységeknél a szolgálati érintkezésben kötelező az államnyelv használata. Az államnyelv ismeretéhez kötött fizikai munkavégzés esetén egy ilyen feltétel támasztásának igazolhatósága ugyancsak bizonytalan alapokon nyugszik. Gondoljunk a következő esetre: egy tűzoltó a kimenekítendő nem szlovák nyelven segítséget kérő személynek is csak szlovákul válaszolhat, mivel köteles a szolgálati érintkezésben a szlovák nyelvet használni. Persze e rendelkezésen nem csak kisebbségiek, hanem más uniós államok polgárai is rajta veszthetnek, tehát az állampolgárság szerinti diszkriminációt is megvalósíthat. Mindenesetre elmondható, ha létezne tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű ok, az mentesíthetne ugyan a diszkrimináció alól, de ezekben az esetekben éppenséggel az orvos, a tűzoltó, vagy éppen a rendőr feladatának ellátását az segítené elő, ha a szlovákon kívül kisebbségi nyelve(ke)t is beszélne, nem pedig az, ha ezt megtiltják neki.

A zaklatást viszont már nem maga a jogszabály, hanem a jogalkalmazói gyakorlat valósíthatja meg, például a kisebbségi nyelvhasználatot sújtó bírságolás. Ez utóbbi olyan, a védett tulajdonságon alapuló nem kívánatos magatartás, amely a személy méltóságának megsértését, és megfélemlítő, ellenséges, lealacsonyító, megalázó vagy bántó környezet kialakítását célozza, vagy azt eredményezi. Ilyennek minősül, ha a roma nyelveket, vagy a magyar nyelvet használókat rendszerint megbírságolják. Ezen túl például, ha egy roma származású rendőr kollégájához, vagy egy ügyfélhez valamely roma nyelven szól, és a nyelvhasználatot az állam ötezer eurós büntetéssel sújtja, akkor ott felmerül további emberi jogok sérelme is, amit nem az uniós szabályozás, hanem éppenséggel a szlovák jogrend véd.

A nyelvtörvény és Szlovákia nemzetközi jogi kötelezettségvállalásai
A Nyelvi Charta

A szlovákiai államnyelv törvény nemrégiben elfogadott módosítása nem tartja megfelelő tiszteletben a többnyelvűség értékét, mivel annak szövegéből megállapítható, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot több tekintetben is hátrányosan érinti. Így elsősorban a törvény jelenlegi szövegének 3. §-a, amely az államnyelv használatáról rendelkezik a hivatalos érintkezésben. Ezen kívül a bírságolásról intézkedő 9.a § hátrányos következményekkel járhat a hivatali kisebbségi nyelvhasználatra, annak ellenére, hogy a törvény alkalmazása a kisebbségi hivatali nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat nem érinti.

Ennek oka a következő. Szlovákiában a kisebbségi nyelvek hivatali használata akkor lehetséges, ha az adott nyelvi közösséghez tartozók aránya eléri a húsz százalékot. Minden egyéb településen az előzőekben felhívott törvényhelyek alapján a hivatali kisebbségi nyelvhasználat az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek tisztviselői, sőt a tűzoltóság munkatársai számára is súlyosan - 5000 euróig - büntethetővé válik. Akkor is, ha a tisztviselő és az ügyfél is magyar anyanyelvű.

Ez a törvényi megoldás, pontosan az ellenkezőjét erősíti meg annak, mint amit az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvi Charta végrehajtásának javítása érdekében 2007. február 21-dikén elsőként ajánlott a Szlovák Köztársaságnak. Az ajánlás kimondta, hogy a szlovák hatóságok elsődlegesként kezelve az ügyet vizsgálják felül azt a rendelkezést, amely szerint a regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélőknek települési szinten el kell érniük a húsz százalékot ahhoz, hogy a Chartának a közigazgatásra vonatkozó és Szlovákia által elvállalt rendelkezései végrehajthatóak legyenek. Következésképpen, az ajánlás szerint Szlovákiának csökkentenie kellene a kisebbségi hivatali nyelvhasználathoz előírt lakossági arányt, nem pedig szankcionálni, ha arra a sor kerül.
A módosítás számos egyéb rendelkezése azért sérti a többnyelvűség értékét, mert gyakorlati nehézségeket támasztva aránytalan terhet ró a kisebbségi nyelvhasználókra. Így például ezzel a következménnyel jár az államnyelv elsőbbségének megkövetelése helyi rádiókban, a kötelező szlovák nyelvű konferálás a nemzetiségi rendezvényeken, a kisebbségi oktatási intézményekben előírt szlovák nyelvű dokumentáció, az emlékműveken a szlovák nyelvű feliratozás elsőbbségének elvárása. Csak úgy, mint a reklámok és hirdetések esetén a szlovák nyelvű szöveg elsőbbségének követelménye, a kisebbségi földrajzi helynevek használatának korlátozása, az egészségügyben az orvos és betege közötti kommunikáció szabályozása.

Érdemes itt felidézni a Regionális vagy kisebbségi Nyelvek Chartája 7. cikkének 2. pontját, amely kimondja: „A Felek vállalják, hogy ha azt még nem tették volna meg, megszüntetnek minden indokolatlan megkülönböztetést, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést, amely valamely regionális vagy kisebbségi nyelv használatát érinti, és célja az, hogy e nyelv megőrzésétől vagy fejlesztésétől elbátortalanítson, vagy azt veszélyeztesse.”

A 3. pont ehhez hozzáteszi: "A Felek vállalják, hogy a megfelelő eszközökkel elősegítik az ország összes nyelvi csoportjai közötti kölcsönös megértést." A módosítás aligha ezt szolgálja. Ahogyan nem segíti elő a Nemzeti Kisebbségekről Szóló Keretegyezmény 6. cikke 1. pontjának megvalósulását sem "A felek bátorítják a tolerancia és kultúrák közötti párbeszéd szándékát, valamint hatékony intézkedéseket hoznak, hogy előmozdítsák minden, területükön élő személy közötti kölcsönös tiszteletet, megértést és együttműködést, kiváltképpen az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök területén, tekintet nélkül e személyek etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitására."

A nyelvtörvény a Keretegyezmény és az EBESZ ajánlások fényében

A szlovák államnyelvtörvény egyes pontjai az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményét is sérthetik, valamint nemzetközi jogi megítélésükhöz talán támpontot adhatnak az EBESZ keretében elfogadott kisebbségvédelmi ajánlások is (különösen az EBESZ Kisebbségi Főbiztosának a kisebbségi nyelvi jogok védelméről szóló Oslói Ajánlásai):
A kisebbségek jogai tekintetében a Keretegyezmény olyan „programnormákat” tartalmaz, amelyek folyamatos végrehajtást igényelnek az államoktól. Ez azt is jelenti, hogy az olyan szerződéses megfogalmazások, mint a Keretegyezmény 10.2 cikke, miszerint "a Felek erőfeszítéseket tesznek arra", hogy lehetőség szerint biztosítsák a közigazgatási szervek és a kisebbséghez tartozó személyek között a kisebbségi nyelv használatát, azt jelenti, hogy egy folyamatos vállalásról van szó: a részes felek vállalják, hogy a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeit folyamatosan fejlesztik, annak feltételeit mérlegelik. Itt is, mint más nemzetközi kisebbségvédelmi okmányokban az látszik, hogy az államnak lehetőségeihez mérten támogatnia kell a kisebbségi nyelvhasználat terének bővítését, ahol erre igény van. Az állam nem passzív szereplő, hanem aktív intézkedéseket kell tennie e célok megvalósítása érdekében. Ez alól felmentést az indokolatlan (pl. anyagi) teher vagy a kisebbségi nyelvhasználat iránti igény hiánya adhat az államnak. A szlovák nyelvtörvény módosítása azonban egyik feltételnek sem felel meg, nincs indokolható oka a kisebbségi nyelvhasználat nyilvánvaló szűkítésének: a módosítás előtti állapot fenntartása az állam számára külön költséggel nem jár és kisebbségi nyelvhasználat iránti igény csökkenése sem igazolható.

A törvény 3.§-a indokolatlanul korlátozza a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét a hivatali érintkezésben azokra a településekre, ahol a lakosságon belül a kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot. Az, hogy a kisebbségi nyelvek használatáról szóló 1999-es törvény ezt a számarányt határozza meg a nyelvi jogok gyakorlására nem indokolhatja, hogy a 20 százalékos kisebbségi lakosságarány alatti településeken az írásbeli és a szóbeli érintkezésben egyformán kizárólagossá tegyék az államnyelv használatát nemcsak a közigazgatási intézményekben, hanem az egészségügyben vagy a rendőrség, tűzoltóság és a helyi lakosság hivatalos kapcsolataiban is. Ez sértheti pl. a Keretegyezmény 5.1 cikkét, hiszen a korábban nem szabályozott nyelvhasználati területeken a kisebbségek számára hátrányos korlátozást tartalmaz, ami a törvény 9.a§-ában foglalt bírságolási lehetőséggel együtt - mégha ez elsősorban az intézményeket, jogi személyeket is érinti - akár közvetett asszimilációt elősegítő intézkedésnek is tekinthető. Ezenfelül sérti a Keretegyezmény 4. cikkét, amely nemcsak a hátrányos megkülönböztetés tilalmát mondja ki, de hangsúlyozza, hogy államoknak megfelelő intézkedéseket kell tenni a kisebbséghez tartozók egyenlőségének biztosítására, ami itt, azzal, hogy az államnyelv bizonyos helyzetekben kizárólagossá válik, azaz a kisebbségi nyelvhasználatot tiltja a törvény, a korábbi helyzethez képest a kisebbségek egyenlőtlenségét támogató intézkedésnek tűnik. A 20 százalékos lakosságarány és a kisebbségi nyelvhasználat kategorikus összekapcsolása ugyancsak aggályos, hiszen mind a Keretegyezmény, mind az Oslói Ajánlások "jelentős számarányról" beszélnek, ami más államok gyakorlatát (pl. Finnország) vagy akár a Keretegyezmény magyarázó megjegyzéseit is figyelembe véve, a 20 százalékos nem tekinthető abszolút korlátnak. Ráadásul a Keretegyezmény a "jelentős számarány" mellett 10.2 cikkében kiemeli a kisebbségek által "hagyományosan lakott" területeket is, ahol a nyelvhasználati jogok érvényesülhetnek, ebben az esetben nem a mai, hanem a történelmi demográfiai arányok is számítanak.

A törvény 5.§-a sértheti a Keretegyezmény 10.1 cikkét, hiszen az államnyelv minden nyilvános érintkezésben előnyt élvez és a törvény kötelező módon előírja az államnyelv használatát a nyilvánosság szinte minden területén, ami aggályosan tág értelmezést takar, hiszen pl. a műemlékek felirataiban, magáncélú hirdetésekben, kulturális célú alkalmi nyomtatványokban stb. nehezen igazolható az a közérdek (pl. Oslói Ajánlások 12. pont a gazdasági élet területén ezt elvárja), amely minden esetben megköveteli az államnyelv használatát is. Itt, akárcsak a törvény személyi hatályának meghatározásakor (1.§ 5. bekezdése) a törvény rendkívül tágan értelmezi a nyilvánosság fogalmát, ami akár az egyéni, magánéleti nyelvhasználati jogok (Keretegyezmény 10.1 cikk, Oslói Ajánlások 6., 7. pont és a bevezető megjegyzések) sérüléséhez is vezethet.

A 8.§ 4. bekezdése értelmében a törvény ugyan megengedi, hogy azokon a településeken, ahol a 20 százalékos lakosságarány alapján a kisebbségek számára lehetséges a hivatali nyelvhasználat ott az egészségügyi és szociális intézményekben is használják a nyelvüket, de hangsúlyozza, hogy a személyzet nem köteles ismerni a kisebbség nyelvét, ami lerontja a nyelvhasználati jogot – hiszen, ha az állam valamilyen jogot ad, akkor megfelelő intézkedésekkel kell biztosítania, hogy azzal élhessenek is a jogosultak.

A 9.a § a bírságokról igen tágan fogalmaz, a törvény már említett módon indokolatlanul tág személyi hatálya és a nyilvánosság rendkívül tág értelmezése miatt a bírságolási lehetőség akár visszaélésekre is lehetőséget adhat, élő alapvető nyelvi jogok szankcionálására is használható lehet.

A nyelvtörvény módosításának indoklásában a szlovák kormány azzal érvelt, hogy a törvény célja a szlovák állampolgárok közötti kommunikáció megkönnyítése, az államnyelv, mint közvetítőnyelv megerősítése. Az indokolás hivatkozik egyebek mellett az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának a kisebbségek nyelvi jogairól szóló ún. Oslói Ajánlásaira is, miszerint a kívánatos társadalmi integrációhoz szükséges az államnyelv kellő ismerete, ám érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ugyancsak az Oslói Ajánlások azt is megjegyzik, hogy a hátrányos megkülönböztetéstől mentes anyanyelvhasználat a magán és a közéletben a kisebbségekhez tartozó személyek számára is az emberi méltóság és így az alapvető emberi jogok integráns része. Mindennek alapján kijelenthető, hogy az államnyelv védelme és támogatása érdekében módosított jogszabályával a szlovák törvényhozó számos alapjogot megsért, amelyek védelmére amúgy nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalt.

A fenti anyag eredetiben megtalálható itt: http://www.mtaki.hu/hirek/szlovakiai_allamnyelv_torveny_mod_elemzese.html

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.