Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VIDÉKI EMBEREK KÖZT

2010.07.16

 

VIDÉKI EMBEREK KÖZT

 

         A világháló segítségével képzeletbeli sétára indulok egy Zala megyei településen. Kísérőm egy, a Hoxa nyelvjárási fórumán megismert fiatalember, „szaboroladndka”, aki így mesélt magáról:

- Én nem vótam jó gyerek. Égető rossz voltam, sok embernek okoztam bossziságot.  Mindig mon'ták: ántikrisztus.  Azt is szokták mondani, hogy „csinátak vóna heletted kisszéket!”

Engem középiskolában sokat baszogattak, hogy grábla meg lajtergya, traktor, meg ganaj, de megtanultam beszélni a nyelvüket. Már profin beszélem a betonlakók nyelvét.

         Szerencsére nem akarja elfelejteni az anyanyelvjárását.

         Indulunk is. Mindenféle népek jönnek velünk szembe, vagy előznek meg bennünket. Bele-belehallgatunk a beszélgetésükbe:

- A föstés miatt át kö mozgatnyi a butrot, le kö takarnyi, aztá gyühetnek a ziparosok. Débe meg is kö őket kajáztatni mondja egy idősebb asszony talán a lányának.

 

- Ugy esett a zessö', mintha dézsábu öntötték vóna, aztá' nem tudtunk sarabolni, pedig meg is köszörűtem a horolót – mondja egy parasztember.

- Kigyühetne má a jóidő! – fűzi hozzá a másik.

 

         Két fiatalasszony jön velünk szemben, valami süteményről folyik a szó:

-  Fánk féle finomság. Egy cserépedényben, a tarkedlisütőben sütik. Anyám szokott néha napján.

- Hát mi illent nem csinyálunk. Nem is hallottam felülle.

 

Egy kiskamasz a nagyanyját akarja meggyőzni:

- Tisztességes öregasszon foggya'ja az erszént, oszt viszi az összes rokongyereket a bucsuba…

- Ne bosszéncsá' má' ezze' – szakítja félbe az idősebb asszony. A gyerek persze visszabeszél, mire a nagyanyja föcsattan: - Ne kábállá má, mit mésogsz mint a szarosgyerek?

 

- Mingyá gyün a huzsvét – mondja egy másik járókelő.- Tavassza' akarunk vennyi hosszi kese disznókat, mer' a jobb mint a fótos.

 

- Vasárnap nem gyün busz, ezé' kerpával kkő mennyi bálbatudom meg egy fiatalembertől.

 

- Kö fürőszőni agácfát a sporheltre – mondja egy kis öregember.

- Mi behordtuk a fát, de egy-kettőt még széjje kő haséntani – mondja erre a szomszédja. Megtudom azt is, hogy össze kő kórésznyi a dijót, mer efagy aztá megbarnul.

 

*******

         Köszönöm, kedves Roland, ezt az érdekes nyelvi sétát. Már csak azt szeretném megtudni tőled, a megye melyik helységében is jártam.