Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KURHÉJA

Gyerekkoromban sokszor hallottam, ha tavasszal megjelent a magasban egy sas, amelyik kiscsibékre lesett. A falu szélén az első asszony, aki észrevette, elkezdett kiabálni: kurhéja!, kurhéja! - aztán átvette a másik, és így úszott a madárriasztás végig a falun. Érdekes melódiája volt a kiáltásnak, az első szótagot mélyebb hangon, hosszabban mondott (énekelt) második követte, a harmadik egészen megrövidülve ismét magasba csapott.

Nagyon meglepett, amikor megtudtam, van ilyen magyar családnév is.

Honnan származhat ez az állatriasztó szó? Merre használják az országban? De szeretném tudni!

 

 

UDUNI KUTYÁJA!

 Ha az ember 14 évesen elkerül anyanyelvi nyelvjárási környezetéből, a tájszavak közül számos kiesik az emlékezetéből. Aztán ha előáll valami olyan helyzet, amelyben valamikor használta, újra eszébe jut.

A napokban a szülői házunk udvarán tettem-vettem. Látom, átjött a szomszéd kutya.

Éppúgy, mint kisgyerekkoromban, szaladtam felé, toppantottam és mérges hangon rákiáltottam: „Uduni kutyája!”

Furcsa az olyan megszokott rövid állatűző szavak helyett, mint a sicc, hess, hücs, majd’ mondatterjedelmű kifejezéssel zavarni azt az ebet. Vajon mi az, ki az az uduni?

Azt is jó lenne tudni, merre használták, használják-e még valahol.

 

 

 

A BORDÓ

 A tájszavak egy-egy nyelvjárás olyan ritka szavai, amelyek vagy nem fordulnak elő a köznyelvben, vagy a jelentésük tér el gyökeresen a köznyelvben használtaktól. Erre példa az én szülőhelyem „bordója”.

Általában egyfajta színt értünk rajta. Gyerekkoromban egy nagyon jól használható  mezőgazdasági hulladék volt a bordó.

Édesanyám így mesélt családunk egyik nehéz életszakaszáról: „Akkor vót a Felvidék visszacsatolása, férjem behíták katonának. Itt maradtam ezer bajjaa, két kicsi gyerökkel. Hogy bódogúni tudjak, Zsófi sógornőm - itt laktak a tanyán - gyütt segíteni kukoricát szönni. Éjjee mög vágtam a kukoricaszárat. Mikó mögvót ez a munka, sógornőm eevitte a gyerököket hozzájuk, én mög hétszámra möntem másoknak kukoricát szönni azér, hogy a szaamát behozzák, a búzát eevessék.”

Akkor a kukoricaszedés a csövek letörésével kezdődött, azokat halomba dobáltuk, majd kocsiba – természetesen lovaskocsiba – raktuk, rosszabb esetben talicskával toltuk be az udvarba. A gangon várták a fosztást. A csupasz csövek a góréba kerültek, a csuhé meg célszerű háziipari alapanyag volt: lábtörlőt lehetett belőle csinálni, de jó szolgálatot tett a szőlő kötözésénél vagy a hordódugó tömítésénél is.

A kukoricaszárat utóbb rövid nyelű szárvágó kapával a tövénél levágtuk, kévébe kötöttük, a kévéket kúpokba raktuk össze. Lassan ez is az udvarba került.

Télen aztán egy-egy kibontott kévét tettünk a teheneink elé a jászolba. A leveleket jó étvággyal megették, a lerágott kukoricaszár lett az ízék. Kiszedtük a jászolból, amikor megszáradt, újból kévébe kötöttük. Onnantól lett a neve bordó.

A bordót aztán eltüzeltük. Éles kézzel könnyű volt megfelelően hosszú darabokra vágni, hogy beférjen a katlanba. Ruhacsipesznek is használták. Gyerekeknek azonban játékkészítésre volt jó. Kis ökröket lehetett mesterkedni belőle, meg még mi mindent! Én vitorlás hajókat szerettem csinálni. Csak félbe kellett vágni egy-egy szekciót, beletűzni egy galambtollat, a végébe nehezének egy kavicsot bedugni, és máris vitte a tavaszi szél át a tavon, mintha az óceán hullámai közt röpülne

Hol használják még a bordót ilyen jelentésben?

 

 

 

TÁJSZAVAK A „SZÓMÚZEUMBAN”

 Karácsonyra gyerekeink kedves ajándékkal leptek meg, a Hajdu Endre összeállította Szómúzeum című könyvecskével. Alcíme szerint „Ódon, furcsa, érdekes, bolondos, emlékezetes szavak, nevek, címek tára”

Olvasgatása tényleg élményt nyújt. Számos sikertelennek bizonyult nyelvújításkori szóval találkozhatunk benne, régvolt mesterségek szakkifejezéseivel, számos alkalmi szóképzéssel-szóösszetétellel és tájszavakkal is.

Az eredetmegjelölés, azt hiszem, nem igazán szaktudományi: többnyire erdélyi, ritkábban székely, egyszer-egyszer göcseji, északkeleti vagy egyszerűen tájszó olvasható zárójelben a szavak mellett.

Olyan szavakat olvasok benne, mint gocsmány (egyházfi), prikulics (lidérc), ibolyagomba, kígyósüveg (gombafajta).

Számos nagyon szellemes összetett szó is előfordul benne: füttylik (száj), málnapásztor (medve), kanbagoly (agglegény).

Az észtok (erd., koponya) gyerekkoromat juttatta eszembe: „Az eszöd tokja!” vagy a „Fejed lágya!” azt jelentette hogy „Bolondságot mondtál”. Ha a bolondság nagyon nagy volt, már egész mondattal fejeztük ki a véleményünket: „Bolond vagy të, csak nem geringósz”.

Itt a tájszófejtőben de szívesen találkoznék sok hasonló, megőrzésre érdemes magyar szóval!

 

 

BÁKÓ

 

Keleti szomszédunknál van ilyen nevű megye is.

Régen, amikor még otthon voltam, melléknévként használtuk.

- Në lögyé má ilyen bákó! – mondta édesanyám, amikor nem mertem valamit megtenni, pedig már „nagy fiú” voltam.

A köznyelvben „élhetetlennek”, „gyámoltalannak” vagy egyszerűen „maflának” mondjuk.

 

 

HÓDAS

 

Még egy pejoratív – elmarasztaló – szó a szülőföldemről: a hódas. A köznyelvben holdasnak mondjuk. Jelentése valahol a holdkóros körül van. Olyan embert illetünk ezzel a jelzővel, akinek bolondos ötletei vannak, aki valamilyen szokatlan, az adott helyzetből logikusan nem következő dolgot csinál.

Szó mi szó, (a Nyelvjárásőrző elindításából következtetve) ’magam is ölég hódas vagyok.’

 

 

TŐDÖKLŐ ÉS VONYIGÓ

 

Igen meglódult a világ. Sok hasznos, érdekes tevékenység, a végzésükhöz szükséges eszköz, munkafogás hullik ki, marad el: kevés hasznot hoz.

Szülőfalum-városom nyugati szélén hosszan elnyúló „Szöllőhögy”, ahol annyi földimnek volt szölleje [szőlőskertje], egyre kopaszabb.

Sok munka van a szőlővel, musttal, borral, nem éri meg a fáradozást. Hiába a védett lyukpincesor, bennük haszontalanul állnak, romlanak a borászati eszközök, köztük a tődöklők is.

A tődöklő speciális tölcsér, kis dézsaformájú eszköz. A kifolyócsövet a hordólyukba kell illeszteni, máris önthetjük bele vödörrel a mustot.

A vonyigó is korszerűtlen lett, amióta a szalmát nem kazalba rakják, csak a bálákat rakják halomba.

A vonyigó szigonyszerű, fanyelű eszköz volt, amivel szalmát tudtunk a szalmakazalból kihúzni, hogy az istállóban almot terítsünk az állatok alá.

 

 

 

AGGAT

Akárcsak a bordónak ennek a szónak is van köznyelvi jelentése: szárítókötélre szoktuk aggatni a frissen mosott fehérneműt.

A mi vidékünkön egészen más jelentéssel is használjuk, éspedig részeshatározó-raggal: "Nem vöszöd észre, hogy aggatsz neköm?" - mondja egy anyuka a körülötte lábatlankodó fiacskájának ( "Nem veszed észre, hogy zavarsz a munkámban?").

 

 

KANDZSI

 

Kisgyerekkoromban számomra nem jelentéktelen „személyiségnek” számított a kanász, aki kora reggel valódi ökörszarvból készített dudával jelezte érkezését, vagy a gulyás, aki hangos ostorpattogtatással tudatta, ideje útnak indítani a teheneket a legelőre.

Csináltam én is magamnak: rövid nyele volt, a vastagabbik szára kenderkötél, aztán keskeny szíj, a végén pedig a sudár kenderkócból, de néha még lószőrből is. Csattogtattam is vele jó hangosakat, a gulyástól lestem el, hogyan csináljam.

Nekem az kandzsi volt.

Jóval később olvastam, hogy az én szerszámomat hivatalosan karikás ostornak hívják.

Talán a kancsukából rövidült kandzsivá, amivel viszont csak olvasmányaimban

találkoztam.

 

KAJDÁSZIK

Mifelénk ma már jobbára kiabálnak, ha hangoskodni van kedvük a falubelijeimnek. Valamikor, hat évtizede inkább kajabáltak vagy kajdásztak. Az utóbbi szó jelentésárnyalatában ott bujkált a rosszalás: "Mit kajdászik folyton ez a szomszéd?!" Ennél rosszabb volt, ha azt mondták, hogy óbégat az illető.

Ugye milyen árnyalt kifejező eszközökkel rendelkezik a tájnyelv?

 

 

KANDZSIKA

 

Solttól Ladánybene 40 km-re keletre fekszik. Ott a kandzsit kandzsikának hívják, tudtam meg az ott született Jobbágy Mártától.

Ez az alak már közelebb van a köznyelvi kancsukához. Nálunk a szóvégi -ka szótagot kicsinyítőképzőnek érezték, hisz' az komoly eszköz, nem olyan apró, mint például az "ustor" mégsem becézzük.

 

 

HADZSA ÉS DÉLIBÁTOR

 

Vannak tájszavak, amelyeket olyan gyakran használtunk, hogy lehetetlen elfelejteni. A fönti két szó meg azért maradt meg az emlékezetemben, mert csak egyszer hallottam édesanyámtól – ő volt igazán otthon a szülőfalumban.

Olyan hadzsa paraszt” - mondta valakiről rosszalóan. A szövegösszefüggésből az derült ki, hogy erőszakos, kíméletlen, könyörtelen, törtető ember az illető.

A délibátor pedig egy meggondolatlanul vakmerő fiatalember jelzőjeként hangzott el édesanyám szájából.

A hadzs(a) a mekkai zarándoklat, míg a hadzsi a zarándoklaton részt vett mohamedán arab neve. A deli szó oszmán-török jelentése „szilaj, vad, őrült”, a batir (mély hangrendű i-vel) hőst, vitézt jelent.

A török hódoltság alatt alighanem gyakran használták mindkét szót, százötven év múltával kezdtek feledésbe merülni. Anyanyelvjárásomban egészen a 20. századig megőrződtek.

 

MISKÁROL, ELŐHASI ÉS EGYÉB MEZŐGAZDASÁGI SZAKSZAVAK

 

Városi embernek, márpedig egyre alacsonyabb a falun élők részaránya, tájszónak tűnhet egy-egy ritkán hallott mezőgazdasági szakszó.

Magam is szülőhelyemen használt nyelvjárás darabjának gondoltam az előhasi (először vemhes [háziállat]) melléknevet, pedig az internet tanulsága szerint az állattenyésztők országszerte használják. A miskárol igét (nőstény állatot ivartalanít) is ismerik az egész magyar nyelvterületen.

A  maglódisznó („maglósertés: legelőre vert, anyának szánt sertés” [Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon, Gondolat Kiadó, 1959]) viszont, ha igaz, csak mifelénk van használatban.

Én forgatni igyekszem kora tavasszal itthonról haza, mert akkor kell a kiskertet fölásni.

Végül még egy, bár nem csak mezőgazdasági szó, az egyhasi. Először szülőfalum egyházi anyakönyvében olvastam: „… egyhasi két fiacskája”, azaz ikrekről írt a lelkész. Megnéztem a világhálón, és mit ad isten, számos előfordulással lehet találkozni.

 

Nagyanyám finomságai Ráckeresztúrról: piszlangmálé, pampuska

 

Csirapiszli, piszlangmálé

Mosott búzaszemeket nedvesen tartjuk, amíg csirázni nem kezd. Akkor megpirítjuk és összetörjük. Annyi tejjel, ami ellepi megfőzzük. Ezt a masszát egy lábosban megsütjük, lehetőleg kemencében. A lábasból kanállal esszük. Finom édes, illatos. Aki szereti, tehet bele kis cukrot is.

 

Pampuska

Az akácfa vagy bodzabokor virágját vízben rázogatva megmossuk, majd tiszta konyharuhára fektetve leszárítjuk. Ezután a  virágokat leszedjük a szárról, híg palacsintatésztába  keverjük. Kanállal forró zsírba szedjük és megsütjük. Lehet cukrozni a kész pampuskát.

 

                                                                (Halai Éva)

 

 

 

 

LIPÁNCOS ÉS GURNYASZT

 

Gyerekkorom mélyéről merült föl ez a szóláshasonlat: gurnyaszt, mint egy lipáncos csibe – „magába roskadtan ül, mint egy beteges csibe”.

A gurnyaszt ige Arany János Toldijában is kissé eltérő hangalakkal előfordul: „Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?” Úgy gondolom, hogy a mi alakváltozatunk a korábbi, és talán a görnyed szóval áll rokonságban.

Lipáncos csibe a többitől fejlődésében elmaradt, jellemzően szaros fenekű kis jószág, ami azért ki szokott kupálódni. Azon tűnődök, milyen kórt jelenthetett az a valamikor volt lipánc főnév.

 

 

 

KELEMPÁJSZMADÁR ÉS VAJRÉNYE

 

Én nagykanizsai nagyapámtól tudom, hogy a rántottát "vajrénye" néven emlegették, és, mint mesélte, Göcsejben a mókust "kelempájszmadár"-nak nevez(ik)ték.

                                                             (Jónyi Iván közlése)

 

 

 

 

Lafanc és rinnya

 

A szülői ház számos esetben idéz föl bennem réges-rég használt szavakat.

Esik az eső, a szőlőt kacsozni meg kötözni kellene, de kinek van kedve hozzá? Csupa lafanc minden…

Ha már kellemetlen dologról esik szó, a disznóólba kell menni. (Istenem, hol van már az a disznóól!) A disznó a közhiedelemmel ellentétben nagyon tiszta állat: csak az ól egy bizonyos szögletébe piszkít, és ha az ember kicsit késik a ganézással meg a friss alommal, akkor bizony ott a rinnya, a vizelettel, ürülékkel kevert sár. Jobb időben megcsinálni, amit kell!

 

 

CICÖRÉL, CSÖCSÖRÉZ

 

 

Mifelénk a kakas cicörél: meghágja, megbúbozza a tyúkot. Az Új Magyar Tájszótár szerint csicsörél, cicërél alakban is előfordul.

Ártatlan-naív kisgyerekkoromból való emlék: a szomszéd kislány, egy évvel öregebb volt nálam, de még ő sem volt iskolás, így szólt hozzám: „Gyere, Imrike, cicöréjünk!” („S választottunk magunknak csillagot…” – ahogy Petőfi írta.)

A minap nyugatra került gyerekkori barátommal beszélgettünk gyerekkori dolgainkról. Mondja, V. Pista melyik leányt cicöréte. . A szövegösszefüggésből kiderült, csak csöcsörézte (a mellét tapogatta).

Hát én idáig ezt se tudtam, hogy a szónak ilyen jelentése is van.

 

 

 

NÖVÉNYNEVEK: FOLYÓKA, MÁCSONYA, PURCSINKA

 

Nem tudom, hol a határ a botanikai, köznyelvi és nyelvjárási növénynevek közt, vagyis hogy egy átlagmagyarnak kötelező-e tudnia egy-egy gyomnövény hivatalos nevét.

Amikor a sógorom egy nálunk szokatlan szerszámot, acatolót hozott, először kezdtem kételkedni, mácsonya-e a mácsonya. Utánanéztem, hát  a mi mácsonyánk „hivatalosan” aszat.

A szép virágú, de alattomos folyóka másutt  folyófű, győtény, hajnalika, mezei paploncz, suttyáng.- valójában  apró szulák, botanikai nevén Convolvulus arvensis.

A porcsint (porcsinrózsát) gyerekkoromban csak mint kerti dísznövényt ismertem. Gyomnövényként az utóbbi években „mutatkozott be”. Ámulva hallom, hogy Ladánybenén – negyven killométer légvonalban - már több mint fél évszázada irtják kapával a purcsinkát.

 

 

KÉT TÁJSZÓ ZALÁBÓL: SZAKRAVIZSIGÓ, SZAKRAVÉDER

 

„A balatonyon sokan vótak, mint a szakravizsigó.”

 

Nagypapám szokta emlegetni: szakravizsigó, szakravéder. Ez amolyan szópótló szó, mint például a most használt, tök, állat, sár, zsír, izé....
Megpróbáltam lefordítani. A szótő: szakra (sacra) valamilyen szentes dologra utal. A többi rész értelmetlen.

                               (A Hoxa nyelvjárási fórumából: „szabórolandka”)

 

 

TRÉFÁS MEG HANGULATOS SZAVAK ZALÁBAN

 

A Hoxa nyelvjárási fórumában „szaborolandká”-tól tudtam meg, hogy ott karómarónak hívják a bort („na, az ujan is löhet!”) és mókusvíznek a pálinkát („az talán má  ëgy kicsivee jobb vóna”).

Aki ott csatangol, az csótorog, és az olyan szétszórt, szórakozott emberre, mint amilyen én is vagyok, azt mondják, hogy eceboca.

 

 

 

A GUGYESZ

 

Ha szemem elé kerül egy-egy nyelvjárásinak sejtett szó, meg szoktam keresni A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, hogy benne van-e. Ez a szó bizony nincs.

Beírtam az internetes keresőbe, ott is mindössze 6 – 7 előfordulást tapasztaltam. Egyszer mint fórumos álnév szerepelt. Egyik fórumon olvasom, hogy a "pecó"az épitkezésnél kis bungalló,felvonulási gugyesz, amibe a szerszámokat tárolják.” – tehát valami épületféle.

Illyés Gyula a Puszták népében ezt írja: „[A "vándollók":]. Este érkeztek, s csak szállást kértek. Rendes helyük volt, a borjúistállókhoz épített kis csalamádé-fészer, a "gugyesz"…” Ez szerint ő is felszíni kis épíménynek tudta.

A mi udvarunk sarkában levő gugyesz verempince volt: talán 2x4 m. alapterületű, fölfelé szélesedő gödör, fölötte nádtető, mint a nagy házon, elöl lelakatolható deszkaajtó, hátul apró szellőzőnyílás. Krumplit, répát, gyökérzöldségeket tároltunk benne télire.

Ilyennek írja le a Magyar néprajzi lexikon a „veremólat”. (Valamikor nekünk is olyan tyúkólunk volt.)

 

 

KUKUCSKA

 

Bújom az internetet. Azt szeretném tudni, használják-e mások is a kukucska szót olyan jelentéssel, ahogyan a gyerekkoromban én.

Találtam rajzfilmfigurát, gyerekcipőboltot, magyar családnevet, és nagylátószögű kitekintőt is kínálnak ilyen néven. „Kukucska a testben” címmel a diagnosztikai célú ultrahangos képalkotásról olvasok. Egy süteményrecept – valami fordított süti. Újabb recept… Na végre!

Kaldeneker György médiaszakács (?) weboldalán akácvirágból készíthető szörpről és rántott akácvirágról olvasok.

„Gyerekként kukucskának neveztük, mert ha a virágát megnyomtuk, kikukucskált belőle a porzója. A zsenge virágokat csak úgy letépve a fáról megettük, érezni lehetett a közepében megbúvó cseppnyi mézet” – írja a szerző.

Más gyerekek kihúzták a virágszirmot és leharapták a belső végét. Én a fürtöt egészben vettem a számba, a szárát kihúztam, a sok virág a számban maradt. Kevésbé volt édes, de finom volt az úgy is!

Ehhez kapcsolódó felejthetetlen eset történt meg velem, amikor az osztályom tanulás helyett ürgeöntéssel töltötte a délelőttöt. (Nagyon elszaporodtak a kártevők.)

Útban hazafelé szorgalmasan „kukucskáztam”. Eközben csókolt szájon egy méhecske: megsértődhetett, mert megzavartam mézgyűjtő munkájában. Mire hazaértem, úgy földagadt az ajkam, hogy még fütyülni sem tudtam.

De megijedt édesanyám! Amikor aztán megtudta, mi történt, így vigasztalt:

- Möggyógyúsz, mire Sóton bíró lösző.

 

 

FÉ’BELI

 

   Reggelihez készülődünk. A feleségem megkérdezi, miért van a hűtőgépajtóban két flakon tej.

- Nem vëttem észre, hogy van még fé’beli doboz, azé’ nyitottam ki újat – válaszoltam. Másképpen kifejezve: nem tudtam, hogy van még doboz, amelyikből csak a tej fele hiányzik.

  Fé'beli – de ritkán kerül a nyelvemre ez a hazulról hozott szó! Nyelvjárási szó lenne? Keresem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, hiába. Többet tud A magyar nyelv történeti – etimológiai szótára, de abban sincs benne. Marad a világháló. Beírom a keresőbe, nagyjából 273 találatot jelez ki. Nem olyan sok. Néhánynak nincs köze az én szavamhoz, például amikor „harmadik félbeli hozzáférési jogról” írnak (- a helyesírás hibátlanságáról nem vagyok meggyőződve). Talán arab személynév is van a találatok közt. Néhány régi könyvben (Eötvös Károly: Balatoni utazás, Mathematikai műszótár [MTA-kiadvány], Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája, Vas Gereben: Egy alispán) és egy Baudelaire-vers Babits magyar fordításában az általam használt jelentéssel szerepel. És még összesen három bejegyzés netezőktől, természetesen köznyelvi formában: félbeli.

   Lám, egy kihalófélben levő magyar szó, ami vidéki emberek szájáról röppen föl időnként.

   Megőrzésre érdemes!

 

 

KÍSÁNKODIK

 

         Mielőtt még hosszabb időre elkerültem volna otthonról, történt ez velem.

Miért, miért sem, semmi sem volt nekem jó, mindenbe belekötöttem, mindenért morogtam. Édesanyám szelíd szavakkal rákérdezett:

-Ugyë csak azé’ kísánkodsz, hogy a szó össze në vágjon?

         Magamban mindjárt igazat adtam neki. Tényleg nem volt semmi okom, hogy zsörtölődjek, „kísánkodjak” vele. („Nem nyafognék, de most már késő”  - József A.)

         Ha eszembe jutott, hadd járjak már utána!

         Kedvenc szótáromban (MNyTESz) nem lelem. Talán az anyanyelvjárásomban föllelhető íző beütés miatt? Úgy is van. Találok egy „késa” címszót, föltételezhetően finnugor eredetű, a 12. – 13. századtól vannak rá adatok. Egyik jelentése „veszekedés, huzakodás” Igei alakja a „késálkodik”. Ómagyarkori jelentése: vitatkozik valamiről, kételkedik valamiben.

         A világhálón alig találtam valamit. Egyetlen  példát találtam a nekem ismerős hangalakkal: „sokszor rötyögtem, ahogy ott kísánkodik Nasi a pici macseknak” (bleachszerpjatek.forumotion.net/.../justin-haza-t318.htm).

Csak a vonzata szokatlan nekem.

         Másoknak is?

 

 

A VACAK

nem föltétlenül vacak.

 

az meg biztosan nem volt vacak, ami nekünk volt. Tulajdonképpen ágy volt négy vaskos lábbal, gyalulatlan deszkából csinált oldalakkal, a szalmazsákban meg kukoricacsuhé volt. Eredetileg az istállóban volt a helye: A nagyapám szeretett azon hálni: közel volt kedves lovaihoz. Aztán elment tőlünk, még két éves sem voltam. Később az 1942-es árvíz elvitte az épületet a vqcak fölül, de az sértetlenül túlélte a megpróbáltatást. Az új ház elé, a gangra került.

Én is szívesen aludtam rajta békazenétől hangos nyári éjszakákon, mígnem pesti rokonoktól elnyűtt rekamié került helyette. (Az tényleg nagyon vacak volt!)

A világhálón vacok alakban találtam ilyen jelentésű szót: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1079.html 

Lehet, hogy mi rosszul mondtuk?

 

 

RÍPOL

 

 

Ripol a gyerök” – állapította meg édesanyám tárgyilagosan, minden harag nélkül, amikor kicsi unokái ezt-azt elrontottak a házban, mert „a gyerök az ulyan”. Olyan: mindent szeretne megismerni, közelebbről kipróbálni, de még nincs megfelelő tapasztalata.

Rokonértelmű szavai a rongál, rombol. A különbség éppen a szándék hiányában van.

Manapság számos „serdültebb” gyerek akarattal rongál, rombol, mert soha nem volt még módja megtapasztalni a teremtő munka örömét.

 

 

 

ELSZATYÁROL

 

Élete alkonyán Édesanyám már gyerekeinél – nővéreméknél vagy nálunk – lakott. Természetesen gyakran és örömmel utaztunk vele haza. Majd’ mindig, amikor kocsival közeledtünk a szülői házhoz, lírai hangulatba került. Ilyenkor Kisfaludy Károly költeményét szokta idézni:

 

                                   Szülőföldem szép határa!
                            Meglátlak e valahára?
                            A hol állok, a hol megyek,    
                            Mindenkor csak feléd nézek.


Amikor a ház előtt megálltunk, már a valamikor nagyon elismert Pósa Lajos versét mondta („Anyám intése”):

 

                            El ne add az ősi házat,    
                            El ne add az ősi telket,
                            Hol a csűrön késő őszig
                            Gólyamadár kelepelget!

 

Otthon az intelme már sokkal prózaibban hangzott:

 - Aztán ee në szatyárójátok a házat, ha má nem löszök – mert, ahogy nagyapám szokta mondani, „a ház nem vagyon, dë nyugodalom”.

 

Nem adjuk el, nem potom, de semmi pénzért!

 

 

MEGŐRZÖTT LATIN A NYELVJÁRÁSBAN: PUBLIKÁL ÉS APRËHËNDÁL

 

 

Valamikor a latin nagyon rátelepedett a magyar nyelvre, mígnem a 19. századi nyelvújítási mozgalom megfelelően vissza tudta szorítani. (Angol nyelvi hatásra most  kezd újra visszaszivárogni.) Anyanyelvünk egyes rétegeiben azonban számos szó őrződött meg.

Kisgyerekkoromban abban a bizonyos Pest – Pilis – Solt - Kiskun vármegyei nagyközségben még használták a publikál szót. Vasárnap délelőttönként a református istentisztelet után a községháza előtt gyülekezett a nép, hogy meghallgassa, mit publikálnak ki – ez bővebb híranyag volt, mint amit kidoboltak.

Még ma is él egy másik latin eredetű szó, az aprëhëndál bírálgat, elmarasztal jelentéssel. Példának egy napokban hallott bölcs megállapítást idézek: „Minek aprëhëndáni az öregöket, ha mi së tudjuk különbű csináni.”

 

 

KÚDÚS és MÉN

 

 

Nem tudom, tájszónak nevezhető-e, ha az a köznyelvi alaktól csak „szabályos hangmegfelelésekben” tér el. De nézzük csak a koldus és a megy szavunk szülőhelyemen élő változatát! Ebben a két szóban több talán a különbség.

Nálunk, ha valaki túlzásba vitte a rongyrázást, azt mondták: „Na nízd má! Kúdúsékná bál van.”

Ha rossz példát találunk követni, tanulságként – utólag persze – elmondhatjuk: „Bogár után szarba mén az embör.” (Egyébként mifelénk az embör mögy, ha éppen nem gyün.)

 

 

Pösztörködik

 

Mifelénk, persze arra a gyerekkorombeli mifelénk akkor pösztötködött az embör, ha valami nem épp a kedve szerint történt, de olyan nagyon azért nem is volt ellenére. Ilyenkor mondta még egy kicsit a magáét…

A köznyelvi morgolódik mellett szokták a valószínűleg szintén nyelvjárási eredetű óg-móg igét is mondani.

Szokásom szerint megnéztem a világhálón, gyakran fordul-e elő ez a szó.

Így, őzö nyelvjárási alakban nem találtam, pedig reményeim szerint a Bösztör helységnévvel van etimológiai rokonságban.

A peszterkedik alak sem igazán nagyszámban található: a Google keresőjében 206 előfordulás.  Egyhelyütt azt olvasom, hogy „szöszmötöl valamivel, pakolgat”, másutt „erőlködik, igyekszik”.  Egy fényképen Bogika peszterkedik – olyan dogot csinál, amit nem is lehetne. Felnémeten  sündörög, piszmog a jelentése. A http://burgetstylus.gportal.hu/ szerint „sündörög, álldogál,  valami körül forgolódik” A Magyar Tájszótár szerint meg „tehetetlenül igyekszik, iparkodik,  erőlködik, erőlködve kapaszkodik, csipeszkedik, valamiben mesterkedik”.
Köthetném az ebet a karóhoz, mondván, hogy igenis, én tudom jól!  Én is jól tudom.         

BÖKÉKÖL

Mikor bökéköl az embör gyeröke?

Hát például olyankor, amikor nagy melegben valaki a szőlőhegyi lyukpince hűvösét választja, hogy ott borozgasson baráti társaságban. Nagyon kell ilyenkor tudni, mennyi az elég, mert ha nem, háát…

Amint feljön az ember a hőségbe, rögtön szédülni kezd. Rövidesen elkezd bökékölni. Aztán

mondja csak, hogy öt-ven-öt… - kezd el hányni.

A magyar köznyelvben használt öklendezik igével azonos a jelentése. Mindkettő a hangutánzó-hangfestő szavak kategóriájába tartozik, tehát „csereszabatos”. Miért ajánlom mégis az igényes anyanyelvhasználók figyelmébe? Az internetes keresőbe beírva a köznyelvi alakra 186 000 találatot kaptam, míg a bökékel összesen hatszor fordul elő.

Mennyivel színesebb a beszédünk, ha ilyen ritkán elóforduló szavakat használunk szép számmal!

 

 

 

 

VERS

Ugyan mit keres ez a köznyelvi szó a tájszavak közt? – kérdezheti bárki.

Ugyanazt, amit a korábban itt ismertetett aggat, bátor vagy vacak szavak. El is mondom, hogyan jutott eszembe.

Nemrég hazautaztam a lakatlanul álló szülői házba. Szívfájdítóan egyedül voltam, le is feküdtem időben, hogy korán tudjak kelni másnap.

Éjfél körül fölébredtem.

- Már aludtam is egy verset – állapítottam meg magamban.

Édesanyám szokta valamikor így mondani, mint az idő egyfajta mértékegységét.

Talán onnan ered, hogy az istentiszteleti szentbeszédet is hívhatták versnek, és aki azt átaludta, az aludt egy verset. 

 

 

 

GYÜLE 

Otthon vagyok, egyedül. Az elődeim verejtékével megszentelt föld száraz, repedezett. Locsolni kell. Szerencsémre egy hete a lányom kigyomlálta az egész veteményeskertet, a szélén itt-ott kis kupacokban ott a munka eredménye, a gyüle, a semmire sem nagtyon használható mezőgazdasági hulladék. Munka végeztével a partódalba szoktuk rakni. Most, hogy kiszaradt, érdemesebb elégetni, kevesebb gyommag marad tavaszra.

Szokásom szerint megnéztem az interneten, gyakran fordul-e elő. Találni rengeteg gyüle-kezetet , előfordult még a gyüle-vész ( mindkettő eválasztva), így, egymagában azonban nem fordult elő. Biztos, hogy mindkét szóval rokonságban áll, az utóbbi előtagjában őrzi ezt a ritka nyelvjárási szót.

 

 

 

TOZSOROG

Édesanyámnak panaszkodott még a múlt évszázadban egy fiatalember:

- Nem vagyok jól, körösztanyám! Folyton úgy  tozsorog a fejem, mint a méhkas. - Nem sokra rá meg is halt agydaganatban.

Amikor eszembe jutott ez a szó, szokásom szerint  utánanéztem a kéznél levő értelmező, illetve etimológiai szótárban. Nem találtam ilyen szócikket. Az interneten is csak egy helyen, a szanalmas.hu fórumán tolong, nyüzsög  jelentéssel. No, gondolom, hátha előfordul magas hangrendű alakban. Lett is három találatom. A „forum.index.hu” oldalon azt olvasom, hogy „Merkel sem tözsörög vagy csacsog Orbánnal”. Hm… Társalog? Barátkozik? A weddings.hu fórumán valaki arról tájékoztat, hogy Manóka is ott tözsörög körülötte. Ott lábatlankodik, ha jól értem. A www.hazipatika.com oldalon ez olvasható: „Én úgy érzem, helyre tudnám tenni, ha túl sokat tözsörög…” Akadékoskodik? Veszekszik? Lehet.

Ami biztos: szülőföldemen él a tozsorog szó zümmög, zsong, zajong, ricsajozik jelentéssel. Másutt is használják elvétve, magas hangrendű változatban is, nem pontosan ugyanabban az értelemben.

 

KELL - KÖLL - KŐ - KÉK

 

 A Duna - Tisza-közén az őző nyelvjárásban a kell szót úgy mondják, hogy  köll. A másik sajátossága az alföldi tájszólásnak, hogy a szóvégi „l” mássalhangzót lehagyják. A kiejtésben ezt úgy jelzik, hogy a lehagyott mássalhangzó előtti magánhangzót megnyújtják. Így lett a köll–ből kő. Az „l” hangot egyébként a szavak közepén is  elhagyják, ha utána mássalhangzó áll.

Tehát :  kell=köll=kő= kék

A kő nem zavar be a kő (szikla) értelmezésbe, mert ezt ebben a tájnyelvben kű-nek mondják.

Például:  köves út = küves út.

Igen, de kérdezhetnék, hogy mit keres itt a kék.

A kék hangsor valamikor nem színt jelölt, hanem a kell szónak felelt meg.

Volt szerencsém ismerni egyik dédanyámat. Ő 1864-ben született. Ők még így mondták:

Ee kék mönni (el kell menni). Kék vönni  ëgy csizmát (kell venni egy csizmát).

Dédanyám következetesen ezt használta, a hozzá látogató barátnőitől is ezt hallottam.

kék színt ők kík-nek mondták. Pl. kík  kötő (kék kötény).

Édesanyámék már nem használták a kék szót kell jelentéssel, de ismerték. Ezt bizonyítja egy adoma, amit tőle hallottam:

Egy szegénylegény megkérte a lány kezét, és elmondta azt is, hogy náluk minden kék. A leány igent mondott, mert gondolta, hogy nagyon szép lehet ott, ahol minden kék színű. Mikor megvolt az esküvő a legény elvitte a lányt a házukba, az csodálkozva látta, hogy a kis fehér házikóban még bútor is alig volt. Kék színű meg semmi. Szóvá is tette férjurának, hogy szinte semmije sincs. A férj erre azt válaszolta: Hát montam én neköd, hogy nálunk mindön kék.

                                                                                                                                                        Kissóti 

 

 

A CUCA

A jó pap hóttig tanul, tartja a mondás. Így tanultam újat én, a solti, Kissóti barátomtól.

Az Aratás című visszaemlékezésében ezt írta: „Édösanyám sallóvaa  szötte a markot, én mög terögettem lë a köteleket. Abba tötte a markokat, amit főszödött. Közbe én a cucávaa  be is kötöttem a kévéket.”

Én is teregettem valamikor a kötelet édesanyámnak, kévét is kötöztem – kötözőpálcával.

Olyan másfél arasznyi hosszúságú, simára csiszolt, csiszolódott keményfarúd, az egyik vége lekerekítve, a másik kihegyezve, de nem szúrósra. Segítségével lehet az összetekert kötélvéget a kötél alá behúzni, nehogy kioldódjon a kéve. Nem túl nagy kunszt, de én titokban büszke voltam, hogy olyan ügyesen tudok vele dolgozni.

Világos, hogy cuca a kötözőpálca másik neve. Csak az a különös, hogy ugyanazon településen belül van, aki nem is hallott róla. Pedig édesanyám a sajátjuk mellett még részesarató is volt több nyáron át.

Megnéztem a szót a világhálón is. A Néprajzi lexikon szerint a Dunántúlon az ültetőfát hívják cucának. Nevezik még így a kukoricacsuhé föltépésére szolgáló madzagos végű, rövidebb faeszközt és nevezték így a kaszálók határát jelző botot is.

 

  

CUCÁL

Ha van cuca főnév, kell, hogy legyen cucál ige is. A viághálón két értelmezést találtam.

hargitaturiszt.uw.hu/szotar.html :  cucál - dédelget

szekelymagyar.transindex.ro (Székely-magyar szótár): dédelget.  Használata általános. Megj.: az ÚMTsz-ben valamennyire hasonló jelentésű a cucál: "nővel közösül", mely jelentésben általános népi szó.

Hozzáteszem az én etimológiámat is:

Egyszer réges-régen a nálam pár évvel fiatalabb szomszédgyerek rákérdezett, mi az, amivel játszom. Irrigátorcsap, feleltem.

Nem elégítette ki a válaszom. A mellettünk álló nagyanyjához fordult:

 - Mi ez, mama?

- Seggcucáló, Sanyikám.

 

 

KAPARÓ VAGY HOROLÓ

 Öregapám monta ëgyik röggee, hogy fő kő mönni a högyre, a szöllőbe. Mög kő kaparni, mer nagyon gyün benne a libagaz. A sóti embör ugyanis kaparja a szöllő főggyit, nem pedig horójja,  mint a fődváriak.

Solton kaparó a neve a máshol horolónak nevezett eszköznek. Nem tudom, hogy másfelé használják-e ezt az elnevezést,  Solton kívül én még máshol nem hallottam.

                                                                                                                                         Kissóti 

 

HUROLÓ

Egy településen születtünk, de más-más településrészen. Én, az Értökös a Főszögön, Kissóti barátom meg természetesen Kissolton. Mégis van némi eltérés anyanyelvjárási szókincsünkben. Már írtunk a cucának is nevezett kötözőpálcáról, most meg azt az állítását kell vitatnom, hogy Solton nem ismerik a horolót. A mi családunk ott a Főszögön ismerte, csak mi hurolónak hívtuk. Nem csak ebben a szóban fordul elő, hogy zártabb magánhangzót használunk, mint a köznyelv: a követ kűnek, a bokrot bukornak mondjuk, a gazat meg vagy tüvestű húzzuk ki, vagy hurolóvaa szakítjuk meg a tüvit.

 

 REHŰTT

A rehütt (rehüdt) szót legtöbbször a rehütt rongy szókapcsolattal hallottam. Olyan kidobásra méltó textiliáról mondják, ami még falun sem használható semmire. A világhálón alig-alig találni rá példát, összesen öt találat a Google-on.  "Ott volt talán még a dédöregapjuk rehűtt mándlija is" (http://duol.hu/hetvege/az-uj-menyecske-1104908), "rehült  rehűtt  mn. 'korhadt, rothadásnak indult'" (miszla.hu/wp-content/uploads/2011/03/nagy_istvanne_bilingerezes.doc). Még Illyés Gyula írásában  forul elő.

Úgy gondolom, hogy a "rohadt" magas hangrendű változata, ahogy a gége mély hangrendű változata, a giga is használatos volt gyerekkoromban.

 

SZŰZNI

Tudsz-e szűzni? Mert én tudok ám! Ennek ugyan semmi köze az ártatlansághoz.  Nagyon csodálkoztam, amikor kamaszként elkerültem otthonról, hogy másutt kacsázni szoktak. Nem úgy értem, hogy kacsázva járni, hanem úgy dobni lapos kavicsot a víz felszínére, hogy az minél többször visszapattanjon, mielőtt elmerül. 

 

 TUTYËLLA, TÁNYÉRRÚZSA

A tutyëlla a napraforgó megfelelője.Gyerekkoromban általában ezt használták/ használtuk.Az idősebbek(nagy és dédszülők egy sokkal szebb szóval tányérrúzsának nevezték. (Kissóti)

 

 

KUVACS

Gyerökkoromba' a kavicsot mink kuvacsnak montuk.Máshun nem hallottam, nem tudom, hogy ez tájnyeevi szó-ë?

Beütöttem a gugliba és azt dobta ki, hogy az ÚMTsz szerint a székelyfődi Marosszékön hasznájják. (Kissóti)

 

 

GUDRA

A gudrát a rövid= kurta értelemben használták, de annak lekicsinylő, nevetséges értelmében. Olyant is hallottam, hogy helytelen, nevetséges viselkedésre használták a szóból képzett ige: "Në gudrákodj má!" (Kissóti)l

A világhálón néhány magyar családnév mellett csak a NÉPSZÓTÁR ismeri 'idétlen, röhejes' jelentéssel (http://nepszotar.com/?szo=gudra). Föltételezem, hogy a 'kurta' melléléknév alakult át gudrává. A  szóeleji k zöngésedésére anyanyelvjárásomban példa lehet a kunyhó > gunyhó, a szóbelseji -rt- hangkapcsolat hangátvetéssel változhatott -tr- > -dr-ré.

Az index.hu névtani fórumán LvT máképp gondolja: "Ballagi Mór a szótárában hoz egy tájszó minősítésű guduc ’semmire kellő, alávaló, jellemtelen’ melléknevet. Lehet, hogy a gudra ezzel van kapcsolatban játszi képzésen keresztül."

SZIROGY

A szüleimtől hallottam hajdanán ezt a szót. Azt jelenti, hogy a hódaránál nagyobb szemcsés, hó jellegű csapadék esik. Nem jég, hanem fehér, könnyű mint a hódara, csak szemcsésebb, majnem rizsszem nagyságú. Ilyen esett Solton, amikor otthon voltam. Egyből bevillant ez az elfelejtett szó. (Nagy Gábor)

 

TERŐ

"Ilyen sárban ekkora terőt nem bírnak el a lovak" - mondta a szomszédunk, Sándor bácsi. 

Nekünk már nem voltak lovaink, kisgyerekként ezért is néztem föl rá és jegyeztem meg minden szavát, amit a lovakról mondott.

Az idézett mondatot mindenki érti, köznyelvi szóval teherről van szó. Arany János ismert balladájában tereh alakban fordul elő:

"Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh ..."

A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a szó a bajor-oszták trächt származéka, amelyből a tereh alakon keresztül lett a mai 'teher' - és ez az alakváltozat is létezett, őrződött meg a mi nyelvjárásunkban.

 

 

PIKÉT

Ennek a szónak az internetes Wiikiszótár ismeri a nyelvjárási jelentését is: Feltűnő, kiemelkedő hely, rész. Solton, ahogy megtudtam Kiss Józseftől, a SoltiLegendárium adminisztrátorától, az hogy „kinn a pikétön” azt jelenti, kietlen pusztaságban vagy a senki földjén.

 

 

KUSZA

 

a töltött káposztának a savanyú káposzta része, tudtam meg a solti Joó Lidiától: "Finom ez a töltött káposzta, de a kusza a legfinomabb benne", mondta magyarázatul.

A Magyar Tájszótár szerrint  a jelentése „farkatlan: kusza tyúk, kusza veréb” (MTSz),

A Wikiszótár (https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Kusza) így magyarázza az eredetét: [kusza < ómagyar: koszó, kosza (tollatlan, farkatlan) < ősmagyar: gusza, guja (rövid, farkatlan) < dravida: kurlei (farkatlan)]

 

 

 

SZÁRMA

 

más szóval savanyúfej Szeged környékén használt szó jelentését Jójárt Erika így magyarázza: "A tőtöttkáposztába' a husi a takart, a savanyú mög a káposztalevél, amibe tekerik."

A Szó Jelentése.com weboldalon ez olvasható róla: "Némely tájékon, nevezetesen Kecskemét vidékén am. töltött káposzta, vagy, mint másutt nevezik: takart. Török eredetü; t. i. a török nyelvben szár-mak am. tölteni, begöngyölni, honnan szárma valósággal eléfordúl magában a török nyelvben is, és jelent káposztáb., vagy szőlőlevélbe göngyöngetett rist és vagdalt húst azaz töltött káposztát vagy töltött szőlőlevelet."

Eredetét így vezeti le a www.szomagyarito.hu:

tör. sarma 'tekercs (papír stb.), pakolás (testre)' < sarmak 'fölteker vmit vmire, becsomagol vmit, becsavar (anyaggal stb.), beköt, bekötöz (sebet), összeteker, összegöngyöl, sodor (cigarettát stb.)' < prototürk *sạr- 'körülcsavar, körülteker' < protoaltaji *sero 'görbe, hajl(ít)ott, összeteker(csel)t, összecsavart' < eurázsiai *Cɜrɜ 'csavar, (össze)fon, sodor, teker'

 

 

RICA

 

"A szotyát a szögedi piarcon mai napig úgy áruúják a nénik, hogy rica. Mikó Sótra kőtöztünk, aszt' mögkérdözték, kérök-ë szotyát, aszontam, nem, mert gőzöm nem vót, mi az", mondja Jójárt Erika a Solti Legendárium hozzászólásai között. 

Van ilyen keresztnév is: Boldog Rica lengyel királyné után (https://archiv.katolikus.hu/szentek2/NEVEK/00000018.HTM), de nem valószínú, hogy ebbőla keresztnévből eredeztethető.

 

 

GURNICÁS

 

- minden egészségtelenül vékony emberre, illetve beteg macskára mondódott, magyarázza Óbermajer Efel László a Solti Legendárium weboldalon.

Hiába kerestem, az interneten nem találtam a szóra etimológiát. Úgy gondolom, az alapszó a lengyel górnik [gurnik] = bányász. Ennek núnemű alakja a gurnica (bányásznő, bányászfeleség). Köztük  biztosan sok volt a "gurnicás".

 

 

CSESZER

 

 - Szintén a mamám mondta, amikor pl a bicikli sárvédője beleért a kerékbe, hogy cseszer a kerék, cseszeri stb. (súrlódik) Nem hallottam még máshol, mondjuk a vérvonal Szlovákiából származik, lehet, onnan hozta be nagymutter, írja Gudmon Tamás a Solti Legendáriumon tett hozzászólásában.

Más jelentése: „Cseszer, 1. csavar, teker, ficamít; 2. közösül (tájszóval),"(http://bitepito.hu/rejtveny/index.php?searchinput=cseszer)

 

BUTYKÁL, ÖSSZEBUTYKÁL

- Összebutykálta csak a kertet, aztán itt hagyta, mint eb a ... (hadd ne folytassam az ismert szóláshasonlatot!) – morogtam magamban, miközben a parlagot ásóval igyekeztem ismét bevethetővé tenni. Az történt, hogy a traktoros vállalkozó föltörte az elgyomosodott kertet, magasan kifordított talajt és mély barázdákat hagyva maga után. El kellett volna munkálnia, de közben elment a kedve az egésztől.

De rég jutott eszembe ez a szó! Több, mint öt évtizede, még a múlt évszázadban mondták Solton, ha nem ízlett a gyereknek az étel, csak butykálja, nem eszi.

Meglepődtem, hogy a világhálós kereső egyetlen megfelelést sem talált.

Nosza, lássuk, mire emlékeztet!

Butykos – az értelmező szótár a bugyborékolás hangját utánzó bugyog szóból eredezteti. Bütykös - a bütyök szóról azt írja, hogy hangfestő eredetű, valószínűleg összefügg a butykó (‘bunkó’) meg a buci, bucka szavakkal is. A „butykosbóligét képezves a „butykol” hangsor adódna, míg a „buckából” a hosszú magánhangzós »buckál”. A „bucka” szót a szótár ‘púp, dudor’ értelmű buc tő [a régi nyelvi, mára elavult ’lábszár, comb’ jelentésű bonc főnév [1193 tn. (?), 1512 k.] változata] -ka kicsinyítő képzővel formált származékának tartja.

Én ezzel a föltételezett „buckál” igével rokonítom, ehhez c~ty hangváltozást tételezek föl.

 

 

KECEMACA

- olyan emberre mondták Solton, aki ügyetlenkedett, vagy erővel nem bírta végezni a munkáját. Kínlódva, erőlködve próbált valamit csinálni, de nem haladt vele. Igei alakja a ”kecemacál”. Nagy Gábor közlése.

A Google-kereső nem talál rá példát. Hangulatfestő álikerszó, legközelebbi rokona a teszetosza.

 

 

CINGAMANGÁL

Solton töltött kisgyerekkoromban mondtam ezt a szót. Jelentése: ügyetlenül, a tárgyban kárt okozva ráncigál, cibál.

A világhálón hét adatot talált hozzá a Google keresője, ebből is három-négy a Szinnyei József szerkesztette Magyar tájszótár, a maradék meg rejtvényfejtő segédlet. A szótár kiskunsági eredetűnek tudja.

Elhomályosult jelentésű szópárból alkotott ikerszó, a „cinga” előtag ugyanebben a szótárban Kalocsáról származó adat „ereszről lelógó jégcsap” jelentéssel. A szót a csüngő szóval tartom rokoníthatónak, az utótagot talán a munkával.

 

 

PURUTTYA

Kiss József tájékoztatása szerint Solton igénytelen, rossz minőségű jelentéssel használt melléknév: „Hogy löhet ilyen puruttya munkát végezni?”, vagy határozóraggal: „Hogy löhet ilyen puruttyán fölőtözni?”

Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára szerint a „rút” szó (*rútia) alakult ruttyává, az előtag a ma már nem használt „pih” megvetést kifejező indulatszó lenne.

Én a „poronty” szavunkkal tartom rokoníthatónak abból a meggondolásból, hogy ami kisgyerekes, az olyan is, azt nem lehet komolyan venni.

A Magyar etimológiai szótár szerint tisztázatlan eredetű román prunc (‘csecsemő’) átvétele a poronty. Talán a késő latin princepsből (‘fejedelem’) francia közvetítéssel a német nyelvben kialakult „princ” (királyfi) románosodott el prunccá?

Az angol nyelvű Wiktionary („A szabad szótár”) két etimológiát kínál, vagy a klasszikus latin „puer” (fiú) köznyelvi kicsinyítő képzős *puerunculus -> *pueruncus alakjából, vagy az ószláv *prǫtъ -> prǫtьče (mai orosz прут”vessző, gally”) szóból.

Egyik származtatás sem nagyon meggyőző.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

How to disable avatar?

(bellejum, 2020.09.20 05:55)

Hello i am new user and i would to ask you, How to disable avatar?

fleminggatan 48 tandläkare infoforwomen.be

(infoforwomen.be, 2020.09.15 18:28)


Thanks for your personal marvelous posting! I truly enjoyed reading it, you may be a great author.I will be sure to bookmark your blog and definitely will come back sometime soon. I want to encourage you continue your great posts, have a nice holiday weekend! carme.infoforwomen.be/map21.php fleminggatan 48 tandläkare

Hi! Only from 18+!

(Sandrafax, 2020.09.11 14:38)

I'm not just inviting you! But it will be interesting for sure loveawake.ru

Are you 18? Come in and don't be shy!

(Allennoinc, 2020.07.31 07:35)

Hurry up to look into loveawake.ru you will find a lot of interesting things

Thank you very much for the invitation

(MixVek, 2020.07.22 02:59)

Thank you very much for the invitation :). Best wishes.
PS: How are you? I am from France :)

Hi! Only from 18+!

(Sandrafax, 2020.06.07 13:53)

Hurry up to look into loveawake.ru you will find a lot of interesting things....

Peace be upon you

(Jorg, 2020.05.30 02:16)

What's Gⲟing doᴡn i'm new tο this, Ӏ stumbled uроn this I'νe discovered It positively ᥙseful ɑnd it hɑs aided mе out loads.
Ι hope to givе a contribution & aid diffеrent customers ⅼike
its helped me. Goߋd job.

Cаn Yoս Feel free to visit my рage: Agen togel

Holla Everyone

(Rayford, 2020.05.29 01:26)

Ꮋi to all, thе contents existing at this website aгe in faсt amazing foг people experience, ѡell,
қeep uρ thе nice wοrk fellows.

Can You Ꮋere іs my web site ... daftar Togel
(Megatongkol.Сom)

szittya76@gail.com

(Kun Ferenc, 2014.09.30 21:06)

Üdv. Nálunk az Alföldön helyileg Apajon például a horolót purhálonak, a napraforgót tuttyelának, a mamuszt tutyinak, a disznók pároztatását görgetésnek hívjuk. A kukoricaszárat nálunk is bordó, a vizes fű lafancos, van böléndeg nevű növényünk

Re: szittya76@gail.com

(Deák Ferenc, 2014.10.01 21:19)

Köszönöm a hozzászólásod, nagy örömmel olvastam. Ha nem ellenzed, az emlitett purháló szót fölteszem a Tájszófejtő szavai közé.
Nagyon érdekel, hogyan beszélnek Apajon - szivesen tennék föl a Nyelvjárásőrzőre ottan használt nyelvjárásban irt szöveget, valami olyasmit, ami más szerzőimtől olvasható.
Reménykedem az újabb leveledben.

nagy.gabor@hdsnet.hu

(Nagy Gábor, 2013.01.05 16:41)

Kedves Tanár Úr!
Örömmel olvastam az Értékös Lapot.Gratulálok a honlaphoz.Én is Solton születtem,(pontosabban Kissóton)néhány éve élek Budapesten.
A környezetemben gyerekkoromban nálunk is vacoknak hívták azt a heverő alkalmatosságot.
Somogyban, Barcson voltam katona.Meglepődve tapasztaltam, hogy arrafelé is őznek.A másik számomra meglepő kifejezés az volt,hogy ott is a "rohatt sarok " felől jött a zivatar.
Később kezdtem el gondolkodni rajta,hogy az lehet a magyarázat,hogy Somogyban Koppány népe azon nép része lehet,mint nálunk Árpád ill. Solt fejedelem népe.Lehet hogy Árpád törzsének magyarjai ezt az Őző nyelvet beszélték?

deakferenc47@citromail.hu

(Deák Ferenc, 2012.03.05 22:48)

Gyerekkoromban hallottam Izsákon a következő szót: tutma
Kíváncsi vagyok ismerik-e másfelé? Ott és akkor valami olyasmit jelentett, hogy orrhangon beszélő. pld: aki erősen náthás, az is tutmán beszél.

Re: deakferenc47@citromail.hu

(Deák Ferenc, 2012.03.07 10:57)

Kedves Druszám!
Én nem ismertem ezt a szót, Solton valószínűleg nem használták Megnéztem a 3 kötetes történeti-etimológiai szótárban, az internetről letölthető Magyar Tájszótárban (1838.) meg az interneten, nem fordul elő sehol. Létezik még az Új Magyar Tájszótár, de az sajnos nincs meg nekem.
Szíves hozzájárulását kérem, hogy közlését beírhassam a Tájszófejtőbe, természetesen az adatközlő nevén. (Remélem, nem kell élnem a "hallgatás - beleegyezés" nyújtotta joggal.)
Nagyon örülnék, ha további nyelvjárási szavakkal ajándékozná meg a Nyelvjárásőrzőt (és ha válaszában tegezne - az én e-mail címemben 47 helyett 36 szerepelne.)
Várom a válaszát, tisztelettel:
czf

Lajosmizse , Bibó I. u. 1

(Lidi néni, 2010.08.24 16:57)

Mifelénk vacoknak hívták ezt az ócska fekvő alkalmatosságot.
Szüleim életében a kiskonyhában volt a helye.Édesapám szokott rajta néha delelni.
Még a lányomat is pelenkáztam rajta anno.
"Máma má' híre hamva sincs, a feledés homályába merűt ez az ócskaság. Csak a lányom emlëgeti néha, még emlékszik rá."

Lajosmizse , Bibó I. u. 1

(Lidi néni, 2010.07.21 18:17)

Az akácvirág nálunk is kukucska.
Gyerekkoromban mi is ettük, csak úgy a fáról. Bár mi nem voltunk finnyásak, ettük a zöld barackot, a vad sóskát, a papsajtot meg mindent ami ehető volt.

Lajosmizse , Bibó I. u. 1

(Lidi néni, 2010.07.02 09:50)

Hiába mindig tanul az ember!!!!
Gyugyesz-t Édesapám is épített anno, csak mifelénk veremnek hívják. Még most is funkcionál, csak már kissé megviselt állapotban van.

Lajosmizse , Bibó I. u. 1

(Czigány Lajosné, 2010.07.01 10:52)

A folyófüvet, sósparé't, disznóparé't, purcsinkát mi is kikapá'tuk a kukorica közül.
A kakas mifelénk hergéli a tyúkot. A legény pedig régen csöcsörészte a lányt.(má'ha hatta magát)

Lidi néni.


« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15